Levéltári anyagok

Anyaggyűjtés szövegkönyve 23.

 

Riporter:         Kovács József a Kósa Gyuláné testvére, öccse ugye? Komáromba, amikor vitték magukat, szerelvényre fel kellett ülni, vagonra, akkor ott hányan lehettek?

Riportalany1: Ó, hát lehettünk vagy négyszázan.

Riporter:         Nem csak Somogyapátiból, honnan voltak még a többiek?

Riportalany1: Hát akkor már voltak Pécsről, meg a környékről mindenhonnan. Voltunk vagy négyszázan.

Riporter:         És Pécs környékéről voltak?

Riportalany1: Azt nem tudom.

Riporter:         De honnan tetszik tudni, hogy Pécs környékéről is voltak, mondták?

Riportalany1: Azt mondták, hogy Pécs környékén, azon a részen, meg másunnan is csatoltak hozzánk. Székesfehérvárról is.

Riporter:         Akkor szerelvényt is csatoltak?

Riportalany1: Igen, igen, igen.

Riporter:         És mi volt a vagonban, hányan voltak a vagonban?

Riportalany1: Tömve volt a vagon. Ott már zsidókkal együtt voltunk, Komáromba.

Riporter:         De amíg elértek Komáromig, addig.

Riportalany1: Addig mindig szedték fel az embereket, Baranyából, meg innen-onnan.

Riporter:         És csak cigányok voltak?

Riportalany2: Cigányok és magyarok is voltak, azt mondták zsidók.

Riporter:         És kik voltak többen?

Riportalany1: Hát én azt nem tudom, hogy menyien voltunk, mert ahogyan felraktak minket, mi ott voltunk, azt se tudtuk, hogy hol vagyunk, csak mikor leraktak bennünket Komáromba. Szörnyű egy hely volt.

Riporter:         Igen, de a vagonokban sokan voltak?

Riportalany1: Rengetegen. Össze voltunk tömörödve, tisztára. És szólni se mertünk. Olyan vagon volt, mint amiben az állatokat szállítják.

Riporter:         Maguk együtt voltak, együtt volt a család?

Riportalany1: Igen, addig együtt voltunk. És onnan akkor Komáromból elszortírozták a németeknek az édesapámat, a testvéremet, nővéremet is el akarták vinni, de visszadobták.

Riportalany2: Visszadobtak, mert azt mondták nem vagyok megfelelő. Úgy elvertek, úgy ömlött a vér a számon. Egy másik német volt, az fiatalabb volt, az úgy sajnált, mert azok között is volt azért olyan, aki úgy sajnálta az embereket. Odajött elvezetett a csapra, azt mondta, mosakodjak le, ne menjek úgy vissza, mert csupa vér vagyok. Kislány voltam, 14 éves voltam. És akkor lemosakodtam és visszavittek a lágerba, ilyen bunkerokba voltunk. Úgy nyüzsögtek a tetűk, mint a hangyák.

Riportalany1: Minden nap volt 30-40 halott.

Riportalany2: Aki kért enni, azt úgy elverték.

Riportalany1: A kenyereket, amikor kiosztották, úgy szórták a levegőbe és aki elkapta evett egy kis darabot, aki nem, az nem.

Riportalany2: Az nem evett. És akkor úgy verték az embert. Akkor hoztak egy kocsit, azon a kocsin úgy dobálták össze, mint a kutyákat, meg a disznókat. És hogy hova vitték a halottakat, a jó isten tudja.

Riportalany1: Minden nap vitték őket 2 kocsival.

Riportalany2: Borzasztó, nem is jó emlékezni arra, hogy ott mi volt. Jöttek a csendőrök, meg ágyúk voltak, géppisztolyok. A föld alatt voltunk.

Riportalany1: Egyik helyen 30-40 pap is volt. Papok is voltak ott, meg zsidók is. Magyarok is voltak, kommunistáknak voltak azok is véve, mind. Szörnyű dolog volt. Emlékezni csuda, nem is lehet elmondani.

Riportalany2: Mikor elengedtek, hogy mehessünk a világba, azt se tudtuk merre, hova mentünk. Volt egy nem tudom hova valósi ember, zsidó, az segített minket. Jöjjenek, majd én mutatom merre kell menni.

Riportalany1: Visszaemlékezni csudálatos.

Riporter:         Mér csudálatos visszaemlékezni? Elég mély nyomot hagyott.

Riportalany1: Igen, igen.

Riportalany2: Komáromtól volt egy város, nem tudom milyen város volt. Odáig elirányított a zsidó, hogy merre kell menni. Hát most menjünk, de hova. Akkor kint aludtunk, csutát raktunk. Soha nem felejtem el, ott aludtunk.

Riporter:         Hazafelé?

Riportalany2: Igen. Jött egy kalauz. Azt mondja, maguk mit keresnek itt, honnan jönnek maguk? Aztán sírtunk, mondtuk, hogy honnan jövünk, de nem is tudjuk, hogy hova, vagy merre kell menni. Akkor azt mondta nekünk, jöjjenek, azt mondja, én a vasúton dolgozom, majd ott, mikor megy a vonat én majd elirányítom Önöket. Ő irányított bennünket, hogy hova kell menni.

Riportalany1: Jöttünk vagy 2 hétig.

Riporter:         És együtt jöttek haza?

Riportalany2: Együtt.

Riporter:         Akkor ismerkedtek meg?

Riportalany2: Akkor. Mert nekem a szüleim, édesanyámat nem ismertem, az meghalt, édesapám megnősült, egy mostohám volt. Akkor úgy ismerkedtem meg evvel. Meg hát a nővérem itt volt, akkor megszabadult a férje a nővéremnek, akkor ott voltam.

Riportalany1: Mert az katona. Meg az én bátyám is katona volt, de az én bátyám amerikai fogságban volt, azt már mikor engedték haza, már ’45 után.

Riportalany2: Székesfehérvárnál leszálltunk a vonatról, akkor mentünk, voltak ott az állomáson zsidók is, meg magyarok. Ott sajnáltak bennünket, és honnan jöttünk, akkor elmondtuk és adtak nekünk enni, attól meg úgy megbetegedtünk. Hánytunk, hasunk ment.

Riporter:         Ez hol volt?

Riportalany2: Székesfehérváron.

Riporter:         Visszafelé?

Riportalany2: Visszafelé, igen. És olyan betegek lettünk.

Riportalany1: Megterheltük a gyomrunkat, vérhast kaptunk.

Riportalany2: Igen, mert hát hiába, nem ettünk mi ott, éheztünk, tetvesek voltunk, féltünk menni mindenhova, az emberek féltek tőlünk. Amikor mondtuk honnan jövünk, húzódott tőlünk mindenki. Képzelje, hogy néztünk ki. Rongyosan, mocskosan, szalma volt alattunk, vagy széna én már nem tudom, ott úgy nyüzsögtek, vakarództunk. Ezt nem lehet elfelejteni soha.

Riporter:         És mikor engedték haza magukat?

Riportalany2: Három hónapig voltunk ott.

Riporter:         Tavasz volt már?

Riportalany2: Még olyan télies idő volt. Tél volt, igen.

Riportalany1: Úgyhogy mire a ruszkik odaértek, akkorra mi már hazaértünk.

Riportalany2: Akkor jöttek, azon éjjelen a ruszkik be, amikor minket engedtek haza.

Riporter:         És mit mondtak, amikor elengedték magukat, mi volt akkor?

Riportalany1: Hát éljen Szálasi. A Szálasit mondták, hogy éljen. Azt kiabáltuk, akkor elengedtek bennünket.

Riportalany2: És akkor adtak egy, ilyen kolbászt adtak mindenkinek, meg borsót.

Riportalany1: Igen, babfőzeléket.

Riportalany2: Olyat adtak, azt mondták együnk, lakjunk jól. Féltünk, nem mertünk még enni se. Úgyhogy borzasztó volt az az élet, na.

Riporter:         És onnan nem lehetett volna megszökni?

Riportalany1: Ááááá, megszökni. Körül víz is volt, mindenféle. Hegyvidék volt, de járhatatlan.

Riportalany2: Szörnyű volt, hogy onnan meg lehetett volna szökni? Agyonütöttek volna. Hát mondom, ha kimentünk a bunkerból, már úgy ütötték az embert, mint a kutyát.

Riportalany1: Mondtam is a mamának, ha lesz kocsink, majd egyszer elmegyünk!

Riportalany2: Elmegy a fene!

Riportalany1: Megnézzük milyen hely volt, hol szenvedtünk.

Riportalany2: A rosseb szeretne oda elmenni. Még emlékezni is rossz rá.

Riportalany1: Szörnyű dolog volt, szörnyű.

Riporter:         És hogyan mentek WC-re, vagy hogyan lehetett kimenni?

Riportalany2: WC-re? Volt ott WC? Semmi nem volt ott. Mentünk ki a bunkerok mellett, ott kellett az ember elvégezze a dolgát. Kint a szabadon.

Riportalany1: Ott bunkerok volta, három-négy bunker volt, belefért egy bunkerba kétezer ember is talán. Egymásra feküdtek, annyian voltak. Odább voltak már, ahol a papok voltak, ott volt lakás már.

Riportalany2: Ahol a németek voltak! Emeletes lakás. Amikor minket elvittek oda, hogy kiválogatták, hogy kit visznek el Németországba, akkor ott már volt rendes ház, de oda nem mehetett senki, csak azok, akik ott voltak, ezek a németek. Azokat elvitték, kiválogatták, bevagonozták és elvitték őket. És mi nem is tudtuk hova viszik őket, vagy merre viszik őket.

Riporter:         És a maga családjából ki menekült meg?

Riportalany1: Hát az Etel.

Riporter:         Etel? Ő hol volt?

Riportalany2: Ugyanott ahol mi, de azt elvitték Németországba.

Riporter:         És őt miért vitték el?

Riportalany2: Azt mondták, hogy elviszik munkára.

Riporter:         Idősebb volt, azért?

Riportalany1: Hogyne, igen, igen.

Riporter:         És az édesanyját akkor miért nem vitték el?

Riportalany1: Őt nem vitték el, mert gyerekek voltunk ugye, aprók.

Riporter:         Ja hogy azért nem vitték el, mert az anyukájával volt.

Riportalany1: Igen, azt nem vitték el.

Riporter:         És apját, meg a bátyját?

Riportalany1: Azt elvitték.

Riporter:         Egyik sem jött vissza?

Riportalany1: Nem, nem jöttek azok vissza, nem. Nem is kaptunk értesítést.

Riporter:         Nem is tudják hol haltak meg?

Riportalany1: Nem, nem tudjuk.

Riporter:         Azt mondja az Etel, hogy Krakkóba vitték őket.

Riportalany1: Ja őt, igen.

Riporter:         Nem őt, őt Auschwitzba vitték és a testvéreit Krakkóba.

Riportalany1: Ő jobban tudja, mert ott volt, hallotta.

Riporter:         De nem is beszéltek róla a családban azóta?

Riportalany2: Kivel beszéltünk volna?

Riportalany1: Etellel? Hát beszélgettünk róla, de hát mi értelme volt, nem volt semmi értelme.

Riporter:         De hát ő azt mondja, hogy Auschwitzba volt.

Riportalany2: Őt elvitték, meg az apját, meg a testvérét. Ezek meg fiatalabbak voltak, azokat elengedték.

Riporter:         És akkor nem is tudták, egyszer csak azt vették észre hogy őt elvitték, vagy látták, hogy elviszik az apját, meg a többieket.

Riportalany1: Elvitték, azokkal már többet nem lehetett beszélni.

Riporter:         Látták, hogy kiválogatják és viszik?

Riportalany1: Hogyne, hát azt megmondták, hogy őket elviszik. Aztán el is vitték.

Riporter:         És hogy válogatták ki magukat? Végig kellett menni valahol?

Riportalany2: Igen, oda ki kellett állni.

Riportalany1: Sorjába ki kellett állni, mint a katonák és akkor úgy válogatták ki. Melyik ide, melyik oda. Hát tudja mi van?

Riporter:         Maguk ott ismerkedtek meg Komáromba, vagy már előtte is ismerték egymást?

Riportalany2: Nem, én nem ismertem őt, utána, amikor hazajöttünk, akkor. Mert a nővérem itt lakott.

Riporter:         De azt tetszik mondani, hogy együtt jöttek haza, nem?

Riportalany2: Együtt, együtt, voltunk mindenhol.

Riporter:         De ott már ismerték egymást, a komáromi lágerben?

Riportalany2: Igen, igen.

Riportalany1: Ott ismertük, hogyne.

Riporter:         De amikor innen elmentek, akkor is ismerték egymást?

Riportalany1: Igen, akkor is.

Riporter:         De mikor döntötték el, hogy maguk összeházasodnak? Vagy mikortól szeretik egymást?

Riportalany2: Mikor hazajöttünk, onnan. És akkor a nővérem itt volt, mert azoknak le is döntötték a lakásukat. Kint laktak a faluvégen, és akkor ideköltöztünk a nővéremmel együtt, mert valahogy rokonok voltak a férje, a nővérem, meg ennek az anyja. És akkor itt voltunk sokáig.

Riporter:         Ja hogy együtt laktak?

Riportalany2: Igen, igen. És akkor ismerkedtem meg ővele.

Riporter:         Mikor házasodtak meg, hány évesen?

Riportalany2: Hát már 17 éves voltam, amikor összekerültünk.

Riporter:         És hány gyermekük van.

Riportalany2: Kettő volt, de egyik meghalt, sajnos, a fiam, most 13 éve. Családja volt. És a garázsban magára engedte a gázt, a családjával volt valami.

Riportalany1: Szigetváron lakott, szövetkezeti lakásban.

Riporter:         De miért engedte magára a gázt?

Riportalany2: Igen! Mert kocsija volt és a kocsiban elment. Úgy volt, hogy az elment. Szigetváron dolgozott a gépállomáson irodán, mert az iskolája megvolt. Ennek is megvan, a másik fiamnak, meg őneki is megvolt.

Riporter:         Milyen iskolájuk?

Riportalany2: Hát mindegyik hegesztő, meg szerelő volt.

Riportalany1: Annak megvolt az érettségije.

Riportalany2: Annak megvolt, a fimnak az érettségije, irodán dolgozott a gépállomáson.

Riporter:         Amelyik öngyilkos lett?

Riportalany2: Igen. És igazgató lett volna Cserkúton. És hát a családja nem akarta. Két lánya maradt, nagy lánya meg a felesége.

Riporter:         És nem akartak ők elmenni?

Riportalany2: Nem. És akkor hogy mi volt köztük, a jó isten tudja. Máig sem tudom. És most ugye, felesége dolgozni jár, a két lány is már. Pedig már elég idősek, az egyik harminc éves, a másik 27 éves, és még mindig nem mentek férjhez. A felesége se ment.

Riporter:         Tehát együtt laknak hárman?

Riportalany1: Igen.

Riporter:         És hány éve lett öngyilkos a fiú?

Riportalany2: 13 éve. Hogyan is, na?

Riportalany1: Februárba.

Riportalany2: Február 17-én.

Riporter:         És ő maga sem tudja, mi történt, hogy történt?

Riportalany2: Nem senki, nem tudjuk.

Riportalany1: Közbe én a kórházba voltam.

Riportalany2: Ő vitte még Pécsre szemészetre.

Riportalany1: Szemészetre vittem, kórházba vittem.

Riporter:         Hány éves volt akkor a fiú?

Riportalany2: Negyven éves lett volna május 8-án és február 17-én meghalt.

Riporter:         És a másik fiú?

Riportalany2: Az itt van.

Riportalany1: 52-es.

Riporter:         Ő itt lakik?

Riportalany2: Igen, igen.

Riporter:         És ő jól van, az ő családja?

Riportalany2: Igen. Ő a menyem, aki kísérte magát.

Riporter:         Aha. És unoka is van?

Riportalany2: Igen, van három. Az egyik férjhez ment, a másik meg Barcsra nősült, és 11 éves lesz december 3-án, az van velük, ötödikes kislány.

Riporter:          Etus néni viszont eléggé el van hanyagolva.

Riportalany2: Saját maguk tehetik. Olyan családja van neki, hogy a gyerekei ütik-verik.

Riporter:         Ők is verik?

Riportalany2: Igen. Nagyon ronda családja van.

Riporter:         De miért verik? Saját gyerekei verik?

Riportalany2: Saját gyerekei. Hát ott van, azokkal van.

Riporter:         De az egyik fia vele lakik.

Riportalany1: Igen, igen.

Riporter:         Akit elzavart, kiűzött az asszony, nem?

Riportalany1: Igen, sajnos úgy van.

Riporter:         Merthogy összeállt valakivel.

Riportalany1: Meg a másik is.

Riporter:         Mind a két fia vele lakik?

Riportalany1: Igen. Nem mondta?

Riporter:         De. De miért vajon?

Riportalany2: A jó isten tudja. Én, tudja, nem megyek oda. Nem szereti az embereket. Az embert megszólják, kiabálnak, veszekednek, én meg ezt nem szeretem, mindennek elmondják az embert.

Riporter:         De miért mennek oda, mert nincs hova menni, vagy gondozzák is az anyjukat?

Riportalany2: Az a fia vele lakik, az a másik, aki elzavarta a feleségét, volt neki egy kislánya, a felesége az a kis dadogós, a másikat meg a felesége zavarta el, szembe laknak egymással.

Riporter:         Szoros a kapcsolat a fiaival?

Riportalany2: Hát persze.

Riporter:         De miért?

Riportalany2: Ezt nem tudom magának megmondani.

Riporter:         Ez nem normális dolog maga szerint?

Riportalany2: Hát, nem, biztos, hogy nem

Riportalany1: Biztos, hogy nem.

Riporter:         És miért van ez?

Riportalany1: Sajnos ez így van.

Riporter:         De miért?

Riportalany1: Hát nem tudjuk.

Riportalany2: Ki tudja, hogy miért. Hát ők, úgy nevelődtek, a jó isten tudja. Az apjuk is meghalt már hány éve, én nem is tudom a férje az Etusnak? És hát azt is ütötték-verték a gyerekei. Nem valami jó életük volt.

Riporter:         Ez a két fiú szereti az anyját?

Riportalany1: Hát úgy látszik, hogy szereti, mert ad nekik enni.

Riporter:         De ki ad nekik enni?

Riportalany1: Hát az anyjuk.

Riporter:         Nem is bír nagyon az Etus néni csinálni semmit.

Riportalany2: Hát az főz pedig nekik.

Riporter:         Igen? Maguk nem is járnak oda hozzá?

Riportalany1: Nem.

Riporter:         Nem is mennek be? Etus néni sem jön ide?

Riportalany1: Nem.

Riportalany2: Mi nem járunk hozzája, akkor ő sem jön ide. Úgy beszélek vele, jó napot, jó reggelt, ilyesmi, de egymáshoz nem megyünk.

Riporter:         És ami történt, ez az elhurcolás, meg minden, lehet, hogy esetleg jobban megviselte az Etus nénit?

Riportalany1: Az biztos, hogy megviselte. Tönkrement. Tetszik látni.

Riporter:         És mitől nyomorodott meg? Azt mondja el volt törve a gerince.

Riportalany2: Az már a TSZ-ben történt, a TSZ-ben dolgozott.

Riporter:         És a kapcsolat maguk között mikor romlott meg?

Riportalany1: A kapcsolat az megvan, csak nem járunk mi hozzá.

Riporter:         És tetszik arra emlékezni, amikor ő hazajött Auschwitzból?

Riportalany1: Ó hát akkor együtt voltam Édesanyámmal én is.

Riporter:         És hogy történt az?

Riportalany1: Hát akkor jóba voltunk, hát nem volt semmi, hát lány volt ő is. Nem volt semmi baj. Utána ment férjhez.

Riporter:         De hogy jött haza, nem tetszik arra emlékezni?

Riportalany1: Hogy jött haza? Hát kérem szépen, vonattal jött haza. Tavasszal jött haza.

Riportalany2: Szép lány volt, jól nézett ki.

Riporter:         De akkor le volt soványodva gondolom.

Riportalany1: Igen, hát nem volt olyan nagyon sovány, de jól nézett ki. Akkor már amerikai fogságban voltak, kaptak csokoládét, mindenfélét, enni, helyrehozták őket. A barátom is ott volt amerikai fogságban, az is meghalt, 21 éves volt.

Riporter:         De az a bácsi, amelyiket elvittek, a Zoli? Ő az Édesapjával eltűnt valahol.

Riportalany1: El, valahol eltűnt.

Riporter:         És akkor nagy volt az öröm, amikor az Etus meglett?

Riportalany1: Hogyne.

Riportalany2: Utána halt meg a testvére.

Riporter:         Amikor megjöttek Komáromból?

Riportalany1: Igen. Mikor hazajöttünk, akkor vége volt.

Riporter:         És mikor halt meg az anyukája, hány éves volt?

Riportalany1: 25 éve.

Riporter:         25 éve halt meg?

Riportalany1: Igen, igen.

Riporter:         És ő tiszta asszony volt?

Riportalany1: Az bizony.

Riporter:         Tehát nem volt olyan kosz, mint az Etusnál?

Riportalany2: Nem.

Riportalany1: Hát annál se volt eddig. Tiszta volt, rendes, meg minden.

Riporter:         De most nem bírja.

Riportalany1: Nem bírja, sajnos. Ott is rend volt, tisztaság.

Riporter:         Milyen nyomot hagyott ez maga szerint? Tehát az, hogy ennyire meghurcolták az Etust, ettől sokkal rosszabb volt azért, vagy milyen volt a férje, az élete milyen volt?

Riportalany1: Én szerintem jó volt, a férje is jó volt. Amikor a gyerekek megnőttek, utána jött a baj.

Riportalany2: Amikor megnősültek, a család, ugye.

Riportalany1: A fiatal menyecskék, ugye, azokkal volt a baj.

Riporter:         Nagyon szereti az Etus a fiait?

Riportalany1: Szereti őket, biztosan. Nem tudom most már, hogy szereti őket vagy sem, de szerette őket biztos, mikor gyerekek voltak.

Riporter:         De hogy most szereti-e?

Riportalany1: Hát biztos szereti azért, őket. Hát muszáj neki szeretni őket, hát a fiai.

Riporter:         És maguk tudnak cigányul?

Riportalany2: A menyem mind a kettő német volt. Azok nem tudnak, az unokájuk sem tudnak, egyáltalán.

Riportalany1: Már mi sem beszélünk.

Riporter:         És maguk milyen cigányok voltak, teknővájó, vagy milyen cigányok?

Riportalany2: Nem, nem. Rendes cigányok voltunk.

Riporter:         De milyen cigányok?

Riportalany2: Cigányok.

Riportalany1: Kolompár cigányok. Nem oláh cigányok, kolompár cigányok.

Riporter:         Mi a jellemzője annak?

Riportalany1: Én nem tudom.

Riportalany2: Úgy tudom, mint maga. Úgy az idősebbek, azok már meg tudnák mondani, de hát mi, a mi korunkba azt már nem.

Riporter:         És vannak hagyományok is, amikhez ragaszkodnak?

Riportalany2: Nincsen, én nekem nincsen, semmi.

Riportalany1: Elváltoztunk mi már teljesen.

Riportalany2: Magyarok között vagyunk, a menyeim az unokáim, mind magyarokkal kerültek most is össze. Az unokám is.

Riportalany1: Olyan gyönyörű az unokám, mint maga. Szépek, gyönyörűek.

Riportalany2: Az egyik Pécsen túl van, ott is két unoka van. Ennél még nincs, a gyereknél, de a másik fiamnak a lányai azok nem mentek férjhez még egyik se, úgyhogy nem mondaná meg senki, hogy cigányok.

Riporter:         Annak idején ez nagy bélyeg volt.

Riportalany2: Hát nagy szó volt. Amikor idekerültek ezek nekünk, hogy a menyem, az nagy szó volt. A nászom sem volt akárki, mert ő Sárdon volt igazgató a bankban. A nászasszonyom meg óvodában volt, ott volt a konyhán. A nászom most halt meg a nyáron.

Riporter:         És most az, hogy magukat annak idején összeszedték? Akkor viszont tiszta cigányok voltak, nem, amikor összeszedték magukat?

Riportalany2: Igen, igen.

Riporter:         Na most az, hogy ez a törekvés, hogy magyarokkal házasodjanak a gyerekek, ez cél volt, ez fontos volt, hogy ne cigányhoz menjen?

Riportalany1: Az egész keveredik már.

Riporter:         Fontos volt, hogy keveredjenek? Miért volt fontos?

Riportalany2: Hát hogy már ne legyünk olyanok. Mert ugye az ember fél. Hogy ne kerüljünk megint arra a sorsra, hogy elvigyék őket is. Mert ha minket elvisznek, az jól van, de hát ő maradjon. Ne vegyen el cigánylányt, hanem inkább keveredjen össze.

Riporter:         Ez fontos volt, erről beszéltek a családban, hogy ne cigányt vegyél el?

Riportalany2: Igen, igen. Én meg is mondtam mind a két fiamnak, hogy ha lehet, jobb, ha ilyennel összekeverednek és ne arra a sorsra jussanak, mert a cigányokat mindenhol lenézik. Magának nem kell mondani.

Riporter:         Most azért, mert lenézik, vagy attól féltek, hogy megint összeszedik magukat?

Riportalany2: Igen, féltünk, hogy összeszednek bennünket. Mondtam nekik, nézd fiam, járd ki az iskolát és olyan néppel keveredj össze, akiről nem tudják, hogy cigány. A másik fiamról nem nagyon mondják meg, hogy cigány.

Riporter:         A menyük az alkalmazkodik a családhoz ezek szerint?

Riportalany2: Igen, nagyon szeret bennünket. Én úgy szeretem, mintha a lányom volna. És hát úgy szeret bennünket, hogy soha nem mondta azt, hogy mi cigányok vagyunk. Soha nem nézett le bennünket.

Riporter:         És ő sváb lány?

Riportalany2: Igen. A másik is, meg ez is. Mind a kettő. Hát ugye az jobb módú volt, mert gazdagabb volt az idősebb fiamnak a felesége, de ennek meghaltak a szülei, akkor a cipőgyárba járt dolgozni. A fiam meg a gépállomáson járt tanulni. És akkor úgy ismerkedtek meg. És amikor ide eljött az a kislány, mondtam neki, fiam ne nézd le, ezt a kislányt, fogadd el. Szegény volt, semmije sem volt neki. Majd ha jól viselkedik és szeret bennünket, akkor lesz őneki is. És hát járt tovább dolgozni, építkeztek. Megvették nekik ezt a házat, házhelyet és hát ők felépítkeztek. Összeszedték a kis pénzt, volt neki három családja, a fiam is dolgozott, mert hát máig is dolgozik, és megélnek. Jól vannak.

Riporter:         És a szülei meghaltak a lánynak, amikor összeházasodtak, akkor?

Riportalany2: Igen. Már előbb. Sokkal előbb meghaltak a szülei. Nővére volt neki, és azzal volt a nővérével, ő nevelte azt a kislányt.

Riporter:         És itt a faluban?

Riportalany2: Nem, viszlai volt. Nincs semmi baj köztük.

Riporter:         Unokák?

Riportalany2: Azok is jól vannak, három van ennek, a másiknak meg kettő.

Riporter:         És ők hova járnak iskolába?

Riportalany2: Azok már nősek. A lány férjhez ment, az unokám is megnősült, összeállt Barcson egy lánnyal. Azok is gazdag helyre kerültek, meg a lány is.

Riporter:         És azok is cigányok?

Riportalany2: Nem. Magyarok.

 

Riporter:         Annak idején Patapoklosi pusztáról, ami 7 km-re van innen, ott laktak maguk, és onnan vitték el?

Riportalany2: És onnan szedtek össze bennünket. Egy hajnalon. A szüleinkkel, anyámmal, apámmal, a testvérjeimmel. Én voltam hat éves.

Riporter:         És akkor kopogtattak, vagy hogy történt ez?

Riportalany2: Egy hajnalon, ahogy feküdtünk apámmal, anyámmal, úgy beverték ránk az ajtót ezek a tollasok.

Riporter:         Hogy néztek ki?

Riportalany2: Tollasok, csendőrök. Toll volt a fejükön.

Riporter:         És milyen színű volt a ruhájuk?

Riportalany2: Mint a katonai régi ruha. Nagy hosszú puskájuk volt, azzal betörték az ajtónkat és akkor hurcoltak ki bennünket, anyámat, apámat, mindenkit az ajtón keresztül.

Riporter:         Hányan voltak testvérek?

Riportalany2: Mi voltunk tizen. Mert az egyik testvérem ott maradt.

Riporter:         És mindegyiküket elvitték?

Riportalany2: Mindnyájunkat elvittek. Gyerekestül. Kilöktek bennünket az ajtón, ütöttek bennünket.

Riporter:         Hány éves volt akkor?

Riportalany2: Hat éves voltam.

Riporter:         És maga?

Riportalany1: Én négy éves voltam.

Riportalany2: Már akkor nem tudtunk iskolába sem járni.

Riporter:         És a testvérek hány évesek voltak?

Riportalany2: Az egyik volt a Gizi, két éves volt, én voltam a legidősebb köztük.

Riportalany1: Talányos László annyi idős volt, mint én.

Riportalany2: Talányos László, az is meghalt. Utána volt egy kétéves. Az is meghalt.

Riporter:         És akkor hogy volt? Magukat összepakolták?

Riportalany2: Összepakoltak bennünket, kiszórtak bennünket a lakásból, sorba állítottak minket az udvarba és akkor hajtottak bennünket. Voltak akkor abban az időben ezek az elöljárók a tollasokkal. Meg akkor voltak ezek a német katonák is.

Riporter:         És azok, akik magukat összepakolták, azokkal utána találkoztak valaha is, amiikor visszajöttek, ismeri őket?

Riportalany1: Azok mind meghaltak. A nyilasokról van szó.

Riporter:         Meg a csendőrök, akik összeszedték magukat.

Riportalany2: Hát azok szedtek össze bennünket, igen, a nyilasok.

Riportalany1: Kettőt megismertem.

Riporter:         Mikor, hol?

Riportalany1: Már mióta felnőttem, mióta megcsaládosodtam. Itt volt az egyiknek a földje a csarnokkal szemben, eggyel feljebb. Egy kis föld, az volt a csendőré, a másik meg a tiszthelyettesé volt. Az összes haveriánknak a képe nála volt, amikor toboroztak bennünket, összehajtottak bennünket, nem tudom hányan voltunk, nagyon sokan, nem egy ember lakott ott, sok ház volt, tégla épületek. A jószág, a baromfi, a disznókat agyon lövöldözték, a lovakat meg elvezették ide Tatára, az elöljáróságra, mert abban az időben még az volt. Hogy azokkal mi történt, hova vitték, maguknak megtartották, elsajátították. Akkor még a mostani apósom a második házban lakott, 12 db ló, 6 db tehén, a sok, rengeteg disznó, az apja vajda volt, el volt ismerve itt Baranyába.

Riporter:         Ő neki a feleségének az apja?

Riportalany1: Igen, a feleségemnek az apja. A főbíróval volt, együtt kávéztak, együtt jártak. Milliomos volt az az ember, tarisznyába hordta a pénzt, meg zsákba, annyi pénze volt. Kérem ezeknek nagyon sok jószágjuk volt. A feleségemnek az apja a Talányos József, a Horváth Jóska a kommunista rendszerbe átváltoztatták a nevét neki Horváth Jóska volt és Talányos lett. Mikor összetoboroztak bennünket, a disznókat agyon lövöldözték, a baromfi maradt ott a nagy világba, a lovakat biztosan elvezették, 100 százalék, mert utána kiadták a lóvásárra. A téglaépületek, istállók, pajták, el lehet képzelni, amikor visszajöttünk, tiszta sima volt, sokáig sátrakban laktunk. Sátrakat állítottunk és abban laktunk egymás tetején. Ott marad apám is, ennek a testvérei maradtak ottan. Szóval borzasztó volt. Két fehér ló volt Komáromba, arra dobálták fel a halottakat, hordták a meszes gödörbe őket, a lovakkal hordták ki. Borzasztó volt.

Riporter:         Ott Komáromban?

Riportalany1: Igen, ott Komáromban.

Riporter:         Azt tetszett az előbb mondani, hogy megismerte ezeket a csendőröket. De mikor ismerte meg?

Riportalany1: Most a kommunista rendszerben. Sajnos már ezelőtt vagy 10-12 évvel meghalt, a másik meg 7-8 éve. Meg tudom mutatni Szigetváron a lakásukat, hol laktak. Azoktól visszaszedtem apámnak a képeit.

Riporter:         De hogyan szedte vissza?

Riportalany1: Visszakértem őket.

Riporter:         Elment hozzájuk?

Riportalany1: Igen. A vállalatgazdálkodásnál dolgoztam és ő meg a Mezőgépnél volt itt Szigetváron ilyen éjjeli őr. És a sógorom meg villanyszerelő, az is ott dolgozott. És mesélte, előjött a szó, kérdezgettek a fiatalok. Hazajött a sógorom és mondta, hogy mi van, és akkor én találkoztam vele ott, ahol metszették a fákat. Megmutatták, hogy hol a háza. Egy ilyen vastag könyvbe volt, benne voltak akiket elhurcoltak. Mi benne voltunk, megmutatom magának a képeket is.

Riporter:         És maga csak egyszerűen bement oda hozzá?

Riportalany1: Behívott. És megmutatta, hogy amikor Titeket toboroztunk én ott voltam szuronyos puskával, Sárközi István, csendőrtiszt-helyettes volt. Egy ilyen nagy albuma volt, az tele volt. Hát ott rengetegen voltunk, nem egy-kettő ház volt. Tiszta tégla épülete volt mindenkinek. Uraság volt, malomja volt mindenkinek.

Riporter:         És hány cigány család lakott ott?

Riportalany1: Rengetegen voltunk. Két-három utca is volt.

Riportalany2: Mindnyájunknak volt rendes lakása.

Riporter:         És hány család volt ott?

Riportalany2: Rengeteg. Én nem tudnám megszámolni. Mint ennek a falu vége, egészen bekanyarodott, ilyen nagy utcák voltak.

Riporter:         Maguk is ott laktak, meg a férje is ott lakott?

Riportalany2: Ott lakott, mert az anyja ide ment férjhez. És akkor itt volt ő is az anyjával.

Riporter:         És a férjének hány testvére volt akkor?

Riportalany2: Én nem tudom. Ki tudja azt, hogy hány testvére volt, menyi halt meg, hány él még, azt nem tudom.

Riportalany1: Ott voltak a szüleim, apám, anyám, nagymamám. Ezeket is, mint a nagybátyámat is elvitték. Apámnak a testvéreit is.

Riporter:         És ezt a fényképet ettől az embertől kapta vissza?

Riportalany1: Igen. Attól az embertől kaptam vissza. Sárközi tiszthelyettestől.

Riporter:         És a felesége él még annak? Családja?

Riportalany2: Nagyon beteges volt a felesége.

Riportalany1: Nem akarok hazudni, én csak a színtiszta igazat mondom, ami megtörtént, itt nincs mellébeszélés. Ezek voltak a szüleim, itt volt anyám, nagymamám, nagynéném.

Riporter:         Ki van onnan levágva?

Riportalany1: El van tépve. Ez a nagybátyám. Ez melyik? És akkor hadd kérdezzek valamit, kezét csókolom. Én most nyugdíjas vagyok, anyám nélkül nevelkedtem fel és akkor most engem boldoggá tesz ez a kétszázezer forint, vagy százezer, amit kapok?

Riporter:         Hát biztos nem.

Riportalany2: Nem, soha.

Riportalany1: Szóval, ide hallgasson. Akkor apámnak is volt három tehene, a sok disznó állat, még most is emlékszem, ahogy lövöldözték le.

Riporter:         Agyonlőtték? Az önök szeme láttára?

Riportalany1: A disznókat? Ott voltunk.

Riportalany2: Sorba állítottak a szüleinkkel.

Riportalany1: Ott voltunk, az isten tudja hányan. Mind össze voltunk toborozva, gyerekek, kicsik, asszonyok, lányok, emberek.

Riporter:         Ez hajnalban volt?

Riportalany2: Igen, hajnalban.

Riportalany1: Ez ’44 őszén volt. ’45-ben szabadítottak, mert jöttek a ruszkik, a szovjet csapat, és akkor már minket nekieresztettek a Dunának. A fiatalokat kiválogatták, neki akartak minket hajtani a Dunának.

Riporter:         Amikor összeszedték magukat, először itt voltak az udvaron, utána összeszedték magukat, akkor mit csináltak az állatokkal?

Riportalany1: A disznó állományt, a sertés állományt, mind agyonlövöldözték.

Riporter:         Maguk látták?

Riportalany1: Ott láttuk, mintha ma történt volna, úgy emlékszem rá. Csak a baromfit hagyták, a lovakat meg biztos átadták az elöljáróságnak. Soha nem láttunk semmit belőle.

Riporter:         És maga hogy emlékszik rá?

Riportalany2: Ugyanígy. Mert apám ugye dolgozott, mert sok földje volt neki és kapott a papámtól, azért tartottunk sok lovakat, meg disznókat, meg ilyen állományokat, disznó állományokat, jószág állományokat, abból éltek. Termelték a búzát, termelték a kukoricát. Mindent. Összehajtottak bennünket sorba, semmit nem engedtek vinni, csak a mi rajtunk volt.

Riporter:         És hallottak róla, hogy máshol is gyűjtik a cigányokat?

Riportalany2: Nem hallottunk. Olyan kapóra volt. Mert akkor megmenekültek volna velünk a szülők valamerre.

Riporter:         Elbujkáltak volna.

Riportalany2: Igen, igen.

Riportalany1: Elvittek bennünket Szigetvárra, a vásártérre.

Riporter:         Mivel vitték magukat?

Riportalany2: Kísérgettek bennünket.

Riportalany1: Gyalog mentünk. Ott voltunk egy napig, vagy két napig Szigetváron a vásártéren. És ott lekísértek bennünket az állomásra.

Riporter:         És az állomáson?

Riportalany1: Bevagoníroztak bennünket, bevittek Pécsre. De nem egyszerű vonatban, vagonban, amiben az állatokat viszik.

Riportalany2: Még levegőt sem kaptunk. Majd megfulladtunk. Vizet, vagy valamit, kisgyerekek voltunk, sírtunk, anyám tépte a haját, hogy megfulladnak a gyerekek, kis vizet kért, de semmit nem adtak.

Riportalany1: Nem tudom hány napig ment a vonat Komáromba.

Riporter:         Először mentek Pécsre, és Pécsről rögtön vitték magukat oda?

Riportalany1: Pécsen, ott már voltak, csatlakoztak.

Riporter:         Ott már zsidók is voltak?

Riportalany1: Vegyesen voltunk. És akkor homokot raktak az egyik vagon oldalába, mindegyik vagonba, és ott kellett az embernek elvégezni a szükséges dolgát.

Riportalany2: Csúnya dolog volt ez.

Riportalany1: Sok helyen leálltak vizet venni. Mert sírtunk, meg jajgattunk, kicsikék, öregek. Volt, akik a vagonba haltak meg, amikor jöttünk is, meg amikor mentünk is. Tífuszt kaptunk. Olyan kék volt a hasa, akkora volt, mint egy dob. Vér jött ki belőlünk, a székletünkből.

Riporter:         Tetszik emlékezni rá?

Riportalany1: Hát hogyne.

Riportalany2: Ez soha nem megy ki a fejünkből, kedves. Még élünk, amíg nem szakad ki a lelkünk, hogy milyen kínba vertek bennünket a szüleinkkel, meg ütöttek bennünket, kicsit is, időst is. Úgy mikor verik a csordát.

Riportalany1: Mikor hajtották a kommunista rendszerbe, Olaszországba szállították a teheneket, a bikákat, azokat ilyen vastag ostorral ütötték, úgy ütöttek bennünket is.

Riporter:         Pécsről vitték magukat Komáromba, ugye?

Riportalany2: Igen, egyenesen Komáromba.

Riportalany1: De ott már rengetegen voltunk. Zsidó, cigány, mindenfajta nép.

Riporter:         Hogy emlékeznek rá, kik voltak többen, zsidók vagy cigányok?

Riportalany2: Voltak nagyon sokan a mi fajtánkból is, meg a zsidókból is, de mind akik ott voltak, azok már tisztára le voltak nyírva kopaszra. Ott voltak kis pólyás gyerekek is, meg a sok hajuk a meszes gödörbe.

Riporter:         Látta maga ezt a gödröt?

Riportalany1: Hogyne, én is láttam.

Riportalany2: Hogyne. Komáromba az udvaron. Nem egy meszes gödör volt, kettő.

Riportalany1: Tele volt. És ott voltak a katonák géppuskával.

Riporter:         Meszes gödörbe dobták bele a halottakat?

Riportalany1: Igen.

Riportalany2: Meg a sok haj, amit lekopaszítottak mindenkiről.

Riportalany1: Volt két fehér ló. Olyan fakerekű kocsi volt, és azokra dobálták rá, akiket kicsináltak.

Riporter:         Látta maga is?

Riportalany2: Láttam. Anyám tépte a haját, sírt és akkor odavágott neki a német úgy a fején, hogy mindjárt lecsurgott a vér.

Riporter:         És ott Komáromban is kopaszítottak?

Riportalany2: Kopaszítottak mindenkit.

Riportalany1: Muszáj volt.

Riporter:         De hogyan történt ez?

Riportalany2: Tisztára olyan volt, mint a tenyerem, vagy mint a magáé. Azok a szép fekete, szőke hajak befonva, tele volt az a nagy meszes gödör. Pólyás gyerekek is.

Riportalany1: Egy fiatal zsidó nő, mint maga, a hátam mögé odabújt, ott aludt, a nagymamámmal, meg anyámmal. És valahogy odabújt mert szalmán feküdtünk és odabújt, mert hideg volt. Arra lettem figyelmes, sikoltoztam, meg ordítoztam, meg kiabáltam, egy olyan fiatal zsidónő, mint maga, nem tudom hány éves harminc, nem volt negyven. Hosszú befont fekete haja volt, a faráig lelógott. Őt húzták ki halottan a hátam mögül.

Riportalany2: Olyan hosszú bunkerokban voltunk, hogy nem volt vége. Nem volt vége, nagyon hosszú volt. És akkor éjjel-nappal csak sötét volt. Mikor kivilágosodott, akkor kimentünk, kimásztunk, mi kisgyerekek, hogy kapjunk egy kis levegőt. Egymás tetején voltak asszonyok, gyerekek, halottak.

Riportalany1: Tudja mire lennék kíváncsi, kezét csókolom, hogy azok a barakok vajon megvannak-e.

Riporter:         Eljönne megnézni?

Riportalany1: Nincs rá tehetségem.

Riporter:         De ha lenne, akkor?

Riportalany1: Akkor, ki tudja, lehet, hogy rosszul lennék.

Riporter:         Maga is megnézné?

Riportalany2: Hogyne, kíváncsi vagyok. Nagy vár volt, arra emlékszem, és akkor ott voltak sorba a barakok, és vigyáztak ránk, hogy ne szökjünk el. A német katonák, rendőrök, a tollasok, meg a nyilasok.

Riporter:         Meddig voltak ott Komáromban?

Riportalany1: Elvittek bennünket, nem akarok félrebeszélni, ha jól emlékszem október volt, és tavasszal, március vége felé jöttünk. Jöttek az oroszok, hallottuk a lövöldözéseket, az ágyúkat és akkor már neki akartak ereszteni bennünket a Dunának.

Riportalany2: És akkor anyám-apám, elkaptak bennünket, akkor szaladtunk, amerre voltak ezek a vagonok, abba megmenekültünk.

Riporter:         Hazafelé?

Riportalany2: Igen, hogy tudjunk elmenekülni, mert már azokat szorították a németek. Mert sok embert neki hajtottak a Dunának.

Riporter:         Voltak a családból, akiket elvittek Németországba, nem?

Riportalany1: Igen.

Riporter:         Kit vittek el?

Riportalany1: Például az apámat.

Riporter:         Csak az apját?

Riportalany1: Az édesapámat elvitték, nem engedték el, ütötték husángokkal, meg botokkal, agyba-főbe verték. A feleségét is vitték. A nagymamámmal hárman voltunk. Egyik testvérem Szigetvártól nem messze lakik.

Riporter:         Ő hány éves volt?

Riportalany1: Idősebb volt, mint én.

Riporter:         Él még?

Riportalany1: Igen, él. A lány testvérem meg most halt meg 2 éve. Ő is ott volt.

Riportalany2: Ott nem számított az élet.

Riporter:         Apját vitték el csak, testvérét nem?

Riportalany1: Kicsikék voltunk.

Riportalany2: Hát a bátyja, van neki egy bátyja, az ottmaradt.

Riporter:         Tehát az apjával együtt elvitték a 17 éves bátyját?

Riportalany1: Az sikított, nem akart menni, fogta anyámnak a szoknyáját. A nagymamám az kiabált érte. Idáig érő bő csizmába volt, úgy megrúgta az öreganyámat, hogy mindjárt bukfencezett hármat. Azért hogy kiabált, hogy ne vigyék el az unokáját. Hallottam, itt volt egy ember, Dávid Jenőnek hívták, az ismerte apámat, hogy Lengyelországba, valami koncentrációs táborba, Auschwitzba, ott halt meg nekem az apósom. Még a falon is kiírta a nevét a szomszéd.

Riporter:         Hova írták ki?

Riportalany1: A falon, ahol voltak. Mert mindjárt nem engedték őket a gázterembe, hanem csoportosan. Ott nem volt kegyelem.

Riporter:         Ezt ki mondta magának?

Riportalany1: Dávid Jenőnek hívják, egy ember.

Riportalany2: Nem tudom, hogy él-e még.

Riportalany1: Azt mondta, hogy találkoztak édesapámmal.

Riporter:         És ő is cigány volt?

Riportalany1: Olyan félcigány.

Riporter:         De ő is ott volt, csak ő visszajött.

Riportalany1: Ezt nem értem, hogy volt, ezt nem értem a mai napig. A 17 éves gyereket meg nem a koncentrációs táborba vitték Lengyelországba, hanem Németországba vitték.

Riporter:         Hova?

Riportalany1: Azt nem tudom. Megölték. És akkor idedugták, sajnálhatják, nem érdekel engem a pénz. Akkor hol van nekünk az a sok jószág, ha most felszámoljuk azt a hat-hét tehenet, azokat a szép csibéket, amiket a szemünk láttára lelőtték a sertésállományt.

Riporter:         És magának az anyja, apja?

Riportalany2: Az én apám hazajött, meg anyám is.

Riporter:         De őt hova vitték, vagy őt nem vitték el Komáromból?

Riportalany2: Nem vitték el. Mert megmenekültünk, megszöktünk.

Riporter:         De hogy szöktek meg?

Riportalany2: Neki akartak hajtani bennünket a Dunának és akkor anyám meg apám fogta a kezünket, és vittek bennünket.

Riporter:         Hova vitték?

Riportalany2: A vonatokra, a vagonokba. Éppen akkor szöktünk meg, amikor a többi, egyszerre. Megszöktünk.

Riportalany1: Arról volt szó, hogy az utolsó transzport, akiket vagoníroztak, vittek ki. Ebbe az utolsó transzportba esett bele az édesapja. Közbe jöttek a tisztek, beszéltek németül, káromkodtak. Az apja nyomorult volt, a lábán mankó volt. Még azt is elvitték volna. Akit nem tudtak elvinni, össze-vissza rugdosták, úgy akartak bennünket nekihajtani a Dunának, és akkor szana-szét futottunk. Az apja is ottmaradt volna.

Riporter:         És magának a lábával mi baj van, vagy mikor lett ilyen?

Riportalany2: Hát én, iskolába sem lehetett menni. Akkor kellett volna elmenni iskolába, iskola nélkül maradtam. Ugyan elkezdtem dolgozni a gyárba, és akkor sokat nem is engedtek, mert azt mondták nagyon beteg.

Riportalany1: Orvosi gyógykezelést írt elő a doktor úr. Hordta az édesapja az orvoshoz. Nincs egy osztálya sem. Majd én elmondom a feleségem helyett. Az édesapja is beteg volt, azt mondták, meg fog halni.

Riporter:         Mikor mondták ezt?

Riportalany1: Amikor hazajöttünk Komáromból. Sokáig járt kezelésre.

Riporter:         Magának ő a második felesége?

Riportalany1: Nem, az első.

Riporter:         És hány gyerek van?

Riportalany1: Négy. Két lány, két fiú.

Riporter:         És ők egészségesek?

Riportalany1: Fogjuk rá. A feleségem ott kapta a reumát. Ezt tudja ország-világ. A doktor is megmondta volna. Sátrakban laktunk, amikor visszajöttünk Komáromból, munkát vállaltak, akik tudtak, például az apja, javult az állapota.

Riporter:         És milyen munkát?

Riportalany1: Földeket műveltek, búzákat arattak.

Riporter:         És maguk mit dolgoztak, a szülei?

Riportalany1: Az én szüleim mind dolgoztak. Az öreganyám is.

Riporter:         Az édesanyjával mi lett?

Riportalany1: Azt is elvitték. Hát apám mit gondol hány éves volt? 23-24 éves volt, fiatal ember volt. Ezeket a 15-16 éves gyerekeket vitték mind.

Riporter:         Az édesanyját is?

Riportalany1: Vitték őket. Kivették a gyerekeket a kezéből. Az öreganyámnak a mellét szopta.

Riporter:         És anyját hova vitték?

Riportalany1: Nem tudom.

Riporter:         Csak az apjáról tudja azt, hogy hova vitték.

Riportalany1: Igen, egy ember mondta azt is, hogy egy lengyelországi koncentrációs táborba vitték. A testvéremet, 16-17 éves volt, azt meg Németországba vitték.

Riporter:         És hányan maradtak maguk testvérek?

Riportalany1: Maradt egy lány testvérem, meg még egy fiú testvérem.

Anyaggyűjtés szövegkönyve 24.

Riporter:         Tatabányán vagyunk, Danyi Sándorné, Sztojka Katalin, 1928-ban született Kispesten, és Tatabányára 30 éve költöztek, ugye?

Riportalany1: Igen.

Riporter:         Kati néni, és az egész gyermekkorát Kispesten töltötte?

Riportalany1: Egész végig. 16 éves koromban költöztem el onnan. 16 éves voltam, amikor Németországból hazajöttem és voltam otthon 3-4 hónapot, még lakást sem adtak nekem, hiába mentem a Városházára.

Riporter:         Hogy került ide Tatabányára?

Riportalany1: Apám elmaradt anyámtól, és apám itt volt, be volt családosodva, felesége volt neki és idejöttem amikor hazajöttem, mert az édesanyám az itthon maradt Tápiószentmártonon. A mostoha apám katona volt, és kivették Kispestről és külön állították, mivel az ura katona volt. És úgy maradt anyám itt. A többieket, mind elégették.

Riporter:         Kati néni, hányan voltak testvérek?

Riportalany1: Ketten voltunk édes testvérek, de unoka testvérek többen voltunk. Azok mind ott pusztultak. Anyámnak egy húga tért haza, nagybátyáink, meg nagymamán mind ott pusztultak el.

Riporter:         És ez hogy történt, amikor magukat elvitték? Előtte mi történt?

Riportalany1: Úgy történt, hogy Budapesten a Téglagyár volt ott Budán és ott volt ilyen padlásfeljárat, abban voltak összegyűjtve. Férfiak, nők mind egybe voltak.

Riporter:         Magukhoz kopogtatott valaki, hogy menjenek?

Riportalany1: Tudja ez ilyen, hogy magyarázzam magának, ilyen telep volt.

Riporter:         Cigány telep?

Riportalany1: Nem csak cigányok, laktak ott magyarok is keverve.

Riporter:         Sok cigány lakott ott?

Riportalany1: Nem. Magyarok, cigányok is. A zenész cigányokat nem sértették meg.

Riporter:         Azokat nem bántották?

Riportalany1: Nem, egyáltalán nem.

Riporter:         És maga milyen cigány?

Riportalany1: Oláh cigány.

Riporter:         És tud is cigányul?

Riportalany1: Tudok.

Riporter:         Énekelni is tud?

Riportalany1: Hát nem szoktam én dalolni. Csak a magam módjára.

Riporter:         Na és akkor csak az oláh cigányokat vitték?

Riportalany1: Igen.

Riporter:         És ki szedte össze magukat?

Riportalany1: A nyilasok, katonák. Sokan laktunk ott. Saját háza volt ott mindenkinek.

Riporter:         És hogy nézett ki az, aki magát elkísérte?

Riportalany1: Nyilas ruhában, fekete ruhában volt, katona volt. Meg rendőrök. A rendőrség közel volt, szembe volt a kapunkkal.

Riporter:         Csendőrök nem voltak?

Riportalany1: Nem voltak. Azok Pesten voltak, vidéken nem.

Riporter:         Mikor volt ez?

Riportalany1: 44-ben.

Riporter:         Milyen idő volt akkor?

Riportalany1: Ősz volt, de nem tudom megmondani, amikor minket kivittek, 2 hétig voltunk a Téglagyárba Budán, ott voltunk összegyűjtve és két hét után elvittek minket az állomásokra. Ott már keverve voltunk férfi, nők.

Riporter:         Először arról beszéljünk, hogy mielőtt magukat összeszedték, volt valaki összeírni magukat, vagy hallottak róla?

Riportalany1: Összeírták a nevünket, hány évesek vagyunk, hol lakunk. Mást nem.

Riporter:         Mentek magukhoz, és összeírták?

Riportalany1: Úgy mint a kutyákat, úgy szedtek össze minket.

Riporter:         Előtte ki volt plakátolva valahova?

Riportalany1: Semmi. A világon semmi. Hát mind szöktek volna el akkor a népek.

Riporter:         És nem is hallottak maguk arról, hogy a cigányokat is üldözik?

Riportalany1: Nem. Kispesten, vagy Erzsébeten, annyi volt tőlünk Erzsébet, mert az 51-es végállomásánál laktunk Kispesten, annyi volt tőlünk Erzsébet, csak egy sín a villamos, 51-es villamos járt arra, mi a végállomásnál laktunk. A végállomásnál átlépték a síneket és már Erzsébet volt. Erzsébet nem adta ki a cigányokat. A mi polgármesterünk, egy nagy szájú volt, ott rohadjon meg, az kiadta a cigányait. Erzsébet nem adta ki, pedig ott is olyan cigányok voltak, mint mi.

Riporter:         Ezt hogyan tudták meg, ki volt, aki akkor kiadta magukat?

Riportalany1: Hát a polgármester.

Riporter:         És akkor egyszer csak jöttek, hajnalban jöttek magukért?

Riportalany1: Hajnalban.

Riporter:         És hogyan? Mondták, hogy gyerünk, mit mondtak?

Riportalany1: Gyerünk, sorakozó. Aztán vittek minket gyalog.

Riporter:         És kiket, az egész családot?

Riportalany1: Az egész családot.

Riporter:         A maga családjából kiket vittek el?

Riportalany1: A nagybátyjaimat, nagynénjeimet, nagymamámat, az nevelt, a nagymamám, unokatestvéreimet, a kislányokat is. Mind vitték. De nem csak minket, a cigányokat mind. Csak a magyar cigányokat, a zenészeket nem vitték.

Riporter:         És mit mondtak, hogy azokat miért nem viszik?

Riportalany1: Kiabáltunk, hogy azok is cigányok, miért csak minket szednek össze? Fogjad be szádat, azt mondták. Azok nem jönnek. Amikor odavittek minket, akkor már a katonák bejöttek, akik őriztek minket.

Riporter:         A Téglagyárba vitték?

Riportalany1: Igen. Fent voltunk az emeleten, nagy hatalmas padlás volt.

Riporter:         És az még megvan? Mi van annak a helyén, nem tetszik tudni?

Riportalany1: Nem.

Riporter:         És ahol maguk laktak, ott most mi van?

Riportalany1: Semmi. Fel van bontva, a házunkat se találtuk háború után.

Riporter:         De most mi van ott?

Riportalany1: Semmi. Csak a végállomás, az 51-es végállomása.

Riporter:         Az villamos volt?

Riportalany1: Igen.

Riporter:         Magukat a Téglagyárba elkísérték, ott mit csináltak?

Riportalany1: Felvittek minket, bezártak minket, őriztek katonák, rendőrök. Nem volt mese, amikor valaki le akart menni WC-re, akkor le kellett kiabálni.

Riporter:         És hol aludtak?

Riportalany1: Ott, a kabátunkon, ami rajtunk volt. Semmi más, még szalma volt.

Riporter:         És mit ettek?

Riportalany1: Hát kaptunk enni egy kis paprikás krumplit, krumpli főzeléket, ilyesmit.

Riporter:         És sokan voltak ott?

Riportalany1: Sokan. Nem csak mitőlünk ám, Rákospalotáról, Pestújhelyről. Mi van Győr mellett? Már nem tudom, mióta agyvérzésem volt tiszta hülye vagyok. Sopronból cigányokat szedtek össze.

Riporter:         De ezeket ide hozták Pestre?

Riportalany1: Nem. Amikor ott voltunk az állomáson, ott ácsorogtak velünk.

Riporter:         A Téglagyárban honnan voltak?

Riportalany1: Csak mi Pestiek.

Riporter:         De Rákospalotáról is?

Riportalany1: Amikor arrébb mentünk, akkor már igen.

Riporter:         Itt a Téglagyárban csak kispesti oláh cigányok voltak?

Riportalany1: Igen.

Riporter:         És utána ott voltak két hétig?

Riportalany1: Igen, két hétig ott voltunk, két hét után elvittek minket a, milyen állomás volt ott, nem tudom már megmondani. Már nem emlékszem. Ott a legközelebbi állomáson, ott bevagoníroztak minket.

Riporter:         Ott Kispesten?

Riportalany1: Nem Kispesten. Budán.

Riporter:         És odáig gyalog mentek?

Riportalany1: Nem. Akkor már nagy kocsival vittek minket.

Riporter:         Teherautóval?

Riportalany1: Igen. Nem szégyenkeztek velünk akkor már.

Riporter:         Tehát felszállították magukat egy teherautóra és vitték egy Budapesti állomásra. A Déli Pályaudvarra?

Riportalany1: Nem, egy állomásra.

Riporter:         A Keleti Pályaudvarra?

Riportalany1: Nem. Azt hiszem Budán, Budafokon.

Riporter:         De Budán, melyik állomáson?

Riportalany1: Kelenföldön.

Riporter:         Kelenföldi állomásra?

Riportalany1: Igen.

Riporter:         Ott beszállították magukat vagonba.

Riportalany1: Igen, ott be voltunk zárva.

Riporter:         És milyen vagonba?

Riportalany1: Nagy, amilyenek itt vannak vagonok.

Riporter:         És le lehetett benne ülni?

Riportalany1: Nem volt benne semmi.

Riporter:         Akkor ez ilyen teher vagon volt?

Riportalany1: Igen, csak egy kis szalma volt bedobálva.

Riporter:         És oda le lehetett ülni?

Riportalany1: Le.

Riporter:         Elfértek?

Riportalany1: Hát el.

Riporter:         És ott a vagonban csak a kispestiek voltak?

Riportalany1: Akkor már nem, amikor bevagoníroztak minket, akkor már voltak Sopronból, innen-onnan.

Riporter:         De először itt Kelenföldön?

Riportalany1: Igen, akkor mi szálltunk be.

Riporter:         Akkor csak a kispestiek szálltak be.

Riportalany1: Nem csak Kispesten, akkor már mikor beszállítottak minket, hanem hoztak oda rákospalotaiakat is. Az is Pesten van majdnem.

Riporter:         De Pestről csak rákospalotaiak és kispestiek voltak?

Riportalany1: Igen.

Riporter:         Máshonnan nem voltak?

Riportalany1: Utána mikor megálltunk már, hol is, 65 éve volt már, akkor már betettek mihozzánk vidékekről cigányokat. Rengetegen voltunk. Nagyon sok cigány volt. Mikor hazajöttem, nagyon rosszul bántak velem a városházaiak. Nem adtak egy búvóhelyet. Nagyon rossz mostoha apám volt Tápiószentmártonon lakott és ott sírtam, bőgtem a szemetesládán. Mondták, menjek csak nyugodtan be, akik cigányok hazatértek, menjek csak be a Városházára és követeljem a lakást, mert nekünk volt saját lakásunk. Elpusztították, adjanak valamilyen lakást nekünk. De tudja mikor adtak nekünk lakást. Nem tudunk, adni.

Riporter:         Amikor a vagonba berakták magukat, akkor hova vitték magukat?

Riportalany1: Akkor végig Németországig, Bécsig, ácsorogtak velünk.

Riporter:         Komáromban nem voltak?

Riportalany1: Ott is voltunk az állomáson.

Riporter:         Meddig tetszett ott lenni?

Riportalany1: Két-három napig ácsorogtak velünk.

Riporter:         Maga nem volt a komáromi Csillag Erődben?

Riportalany1: Nem.

Riporter:         Magát egyenesen vitték Németországba?

Riportalany1: Nem csak egyenesen, mert ácsorogtak velünk végig az állomásokon.

Riporter:         Komáromi, vagy melyik állomáson?

Riportalany1: Azon is. Mindenütt. Ahol nagyobb állomás volt, ácsorogtak velünk, pláne amikor WC-re kellett menni, ott őriztek bennünket, amíg nem WC-ztünk.

Riporter:         És akkor a vagonokba adtak enni valamit?

Riportalany1: Adtak. Egyszer kitoltak velünk. Kolbászt dobtak be, lókolbászt. A nagymamán az nagyon okos volt. Azt mondja, kislányaim ne egyetek. Egyetek egy picit, de ne sokat, mert meglátjátok, hogy nem kapunk vizet. Ráhallgattunk a nagymamánkra. Ettek az egész cigányok, kisebzett a szájuk, mert nem adtak egy szikra vizet. Kaptunk olyan folyót, hogy azt mondták, szálljunk ki és igyunk vizet, azt mondta nagymamám, ne igyatok, lehet, hogy el van fertőzve, vagy el van mérgezve az a kis folyó, nem is mertünk inni. De akik ott ettek abból a lókolbászból, azoknak tele volt a szájuk sebbel, mert nem kaptak vizet. Mi meg mondtuk, látjátok cigányok, így jár a bélpoklos, mert annyira ettek. Nektek a jó, mert ti nem ettek belőle. De hát nem adtak mást enni, bedobtak egy kis kenyeret, osszátok szét. Mint a kutyáknak, mikor oda dobják. Nagyon rossz sorunk volt.

Riporter:         Tehát mentek a vagonnal. És mi lett azokkal, akik ettek a kolbászból, meg ittak ebből a vízből?

Riportalany1: A vízből nem mertek ők sem inni. A zsidók bíztattak minket.

Riporter:         Zsidók is voltak a vagonban?

Riportalany1: Teli volt zsidókkal. Én meg veszekedtem velük, hogy ti végettetek van. De hogy mi végettünk, Ti miattatok van. Hallgassatok. Ti politizáltatok, ti csináltatok hamis rádiót, meg minden. Mondták a zsidók nekünk, kohányok.

Riporter:         Az mit jelent?

Riportalany1: Cigányt jelent. Mi meg azt mondtuk nekik, zsidók.

Riporter:         És kik voltak többen? A zsidók vagy a cigányok?

Riportalany1: Igen csak egyformán voltak.

Riporter:         A vagonokban?

Riportalany1: A vagonokban. Ott már keverve volt cigány, zsidó. És a rabokat is vitték. Rabok is voltak velünk, akik magyarok voltak. A börtönből kihozták és bedobták a vagonokba hozzánk.

Riporter:         Itt voltak családok, gyerekek, fiatalok?

Riportalany1: Mindenki. Utána elszedték tőlünk a férfiakat külön. Először elvittek Auschwitzba, nem fogadtak be minket, mert nem volt szabad gázba ölni. Akkor már nem volt szabad gázba ölni, de azért stikibe gyilkolásztak a németek meg a nyilasok. A zsidók mindent tudtak, ők tudtak németül, mi nem tudtunk. De a német cigányok már öt évvel ezelőtt össze voltak szedve. Persze, hogy hozzájuk fordultunk, hogy most mit mondanak, most mit mondanak. Fel kellett állni százával, Rávensbückbe mentünk, mert Auschwitz nem fogadott bennünket. Oda elvittek minket, ott voltak annyian, de annyian, millióan, minden fajták, magyarok, cigányok, még németek is voltak

Riporter:         Amikor leszállították magukat a vagonról, akkor mit mondtak, hova viszik magukat?

Riportalany1: Akkor elvittek minket Auschwitzba, az első láger az volt.

Riporter:         Ott leszálltak?

Riportalany1: Nem. Először Rahóra vittek, ott voltunk két hétig.

Riporter:         Az hol van a térképen, megnézték, hogy hol van a térképen?

Riportalany1: Németországba. Az volt az első láger. De nagyon jó volt ott, kaptunk tejet, kenyeret bőven. Két hétig ott voltunk. Nem olyan volt, mint a vagonokba, hogy koplaltunk. Elvittek Auschwitzba, Auschwitz nem fogadott bennünket, ott voltunk nagy teherautókkal a kapuba, mintha most látnám. És nem engedtek be minket, elvittek Rávensbückbe, de annyian voltak, csak néztünk. A zsidóknak volt ilyen csillag, a cigányoknak egy kis fekete három sarkos kocka volt idevarrva nekik.

Riporter:         Magának is?

Riportalany1: Nem tettem fel, csak oda volt tűzve ziheresztűvel.

Riporter:         A kabátjára?

Riportalany1: Igen. A többinek fel volt varrva.

Riporter:         És magának nem volt felvarrva?

Riportalany1: Soknak nem volt.

Riporter:         Ez egy háromszög volt?

Riportalany1: Igen. Három sarkú kocka volt.

Riporter:         Fekete?

Riportalany1: Igen. Az volt a cigányoknak a jelvényük. Akik kommunisták voltak, azoknak piros kocka volt. A cigányoknak volt fekete kocka, a zsidóknak volt ötágú nagy sárga csillag rongyból odavarrva a bal felükön. Így voltunk elosztva. A cigányoknak, akik régen össze voltak szedve Németországba, azoknak fekete volt. Nagyon rossz volt. Elvittek utána Bécsbe. Hordoztak össze-vissza.

Riporter:         Ebben a lágerben meddig volt?

Riportalany1: Több, mint egy évig. Meg lehet érdeklődni, még az isten is megverne engem. Ott nem volt nekünk fekvőhelyünk ám. Ülve aludtunk.

Riporter:         Milyen házak voltak?

Riportalany1: Egy nagy bódé volt, itt is vannak erre mifelénk olyan bódék. Azok nagyon nagyok voltak. Volt vagy 30 vagy 50 km a nagysága, szélessége annak a lágernek. Ott minden fajta népek voltak.

Riporter:         Kik voltak ott?

Riportalany1: Zsidók, cigányok, németek. Mert ott bedobtak mindenkit a börtönből, magyarok is voltak.

Riporter:         Kik voltak többen?

Riportalany1: Én ezt nem tudom megmondani. Voltak még oroszok is. Azok voltak a legerősebbek. Foglyok voltak.

Riporter:         Azok is orosz cigányok voltak?

Riportalany1: Nem, rendes oroszok voltak.

Riporter:         És azoknak mi volt a kabátjukon?

Riportalany1: Semmi. A konyhán dolgoztak, nekik nem láttunk semmit. Azon csodálkoztunk, honnan tudják, hogy ők oroszok.

Riporter:         Honnan tudta maga, hogy oroszok?

Riportalany1: Hát úgy beszéltek, szóltunk hozzájuk és beszéltek nekünk oroszul vissza. Egy-két szót értettünk, de volt, aki értett oroszul. A zsidók mondták, hogy azok oroszok. És honnan hozták? Vagy börtönbe voltak, vagy valahol lehettek. De sokan voltak, sok orosz volt, orosz nők.

Riporter:         Ott már nem voltak férfiak?

Riportalany1: Ott már nem. Rávensbückben egy férfi se volt. Akkor voltak férfiak, amikor kellett vagy a WC-t csinálni, vagy valami munka volt.

Riporter:         És a férfiakat hova vitték?

Riportalany1: Azt nem tudom. Akkor találkoztunk már velük, mikor felszabadultunk, mert befogtak minket az angolok Hamburgba. Lembergerbe elszállítottak minket, ott már nem voltunk árammal bekerítve, hanem csak úgy őriztek minket. De akkor már szétszedték a Sztojkákat, mert én Sztojka voltam. Az egyforma nevűeket szétszedték. És ott már nem sokan voltunk. Az a határnál volt, ahogy észrevettük. Az volt nekünk gyanús, hogy nem volt bekerítve árammal, úgy vigyáztak ránk. De akkor már láttam, hogy a német katonákat, ott voltunk már másfél hétig Lembergerbe, és utána vittek minket Hamburgba. És ide mutattak maguknak és vékony cérnaszálú vér folyt nekik, magukat fejbe lőtték a német tisztek.

Riporter:         Látta maga?

Riportalany1: Nem, azt nem láttam, de azt láttam, hogy ott ülnek a széken, a vér meg így folyt nekik. És mondták a zsidók, úgy kell nekik, a fene egye meg a pofájukat. Tönkre tették az életünket, ezek pusztították el az egész famíliánkat. Nem sajnáltuk őket. Ők sajnáltak minket? Tífuszunk, hasmenésünk volt, ők se sajnáltak. Utána elvittek Hamburgba, befogtak minket az angolok, bementünk az irodájukba, osztották a csokoládét nekünk és mondtuk, hogy valami iratot adjanak nekünk, mert elmegyünk a rokonainkat megkeresni. Adtak is, deportal card-ot, ilyen fehér kicsi volt. Elmentünk villamossal, ott is sok villamos jár. Felmutattuk a kalauzoknak a kártyát, nem szóltak nekünk. Mentünk kerestünk, cigányokat. Ott a cigányok nem lakásban voltak. Ott nagy területeken, de nagyon gazdagok voltak. Ilyen lakókocsikban laktak. Kérdezgettük, nem láttátok-e deportált cigányokat? Nem. Csak benneteket látunk. Keresgettünk, nem találtunk senkit. Mire hazajöttem. Ja, bementünk az állomásra, és akkor felmutattuk a kártyát, fizetni kellett valamennyit a jegyért, kétheti jegyet adtak ki, ekkora kis magyar nő kísért minket. Az leszállított, mert feljöttek az oroszok Bécsbe, mert Bécset az oroszok kapták el. Ott fogtak el. És ledobáltak mindenünket az oroszok. Mindent. A ruhájainkat, az ennivalónkat, amit összegyűjtöttünk, és akkor ő levitt minket a Vörös Kereszthez a konyhára. És odavitt az a nő, azt mondta, hogy a szüleit keresi, mert kideportálták. Nem igaz. Csak úgy járt ki. Ennyi pénzekkel, aranyakkal ment haza. Akkor az aranyunkat, rengeteg aranyunk volt, nem nekem, a szüleimnek, és azokat is mind elvették tőlünk. Volt egy nagy hatalmas asztal, hosszú és nekem csak egy kő van, mert kiesett a fülbevaló a fülemből, azt az egyet megtalálták a fülemben, nézzen ide, végigszakították. Eltördösték a kezükkel, eldobták, nekem meg adtak egy pofont, mert nem tettem ki az asztalra. Mindenki oda kiszórta az aranyakat. Azon a hosszú asztalon már így álltak az aranyok, ilyen vastagon. Nem volt szabad, hogy aranyunk legyen. Agyonvertek volna minket érte. Az én francos kis három köves fülbevalómért leszakították a fülemet. Az aranyunkat is elpusztították. Mindent a világon. Ki kellett oda önteni. De már ilyen vastagon volt az arany, végig azon a hosszú asztalon.

Riporter:         Ez hol volt?

Riportalany1: Rávensbückbe, azon a hosszú asztalon. A zsidók voltak a legokosabbak, azok az állomáson dobálták az ablakon az aranyokat a népeknek.

Riporter:         Látta maga?

Riportalany1: Láttam.

Riporter:         Mit mondott maga?

Riportalany1: Semmit.

Riporter:         De ők már gondolták, hogy elveszik tőlük?

Riportalany1: Ők mindent tudtak. A világon mindent tudtak a zsidók. Azok oktattak minket ki, hogyan kell viselkedni. Még azt is tudták, hogyan állunk majd fel sorakozóba. Hajnalokban állítottak fel minket ott Rávensbückbe, szenvedtünk, egy szál rongyba voltam, egy vékony kabátom volt. Mert akinek ruha volt, azt mind le kellett adni és ők adtak rossz rongyokat ránk.

Riporter:         És le is kopaszították?

Riportalany1: Engem nem bírtak. Tudja mit csináltam? Az egész cigányság, az idegenek, mind irigykedtek rám. Nekem olyan bőröm van, hogy nem tűri a tetűt. Nem szeretik a fejbőrömet a tetűk, pedig annyi tetű volt, hogy ide tettük a kezünket közel, számoltunk tízig és tele volt a markunk. Az én hajamban egy se volt. Na mondom szenvedjetek. Ott volt petróleum a sarokba és bekentem a hajam, szépen megfésültem és mondták, schön, tiszta. Mondom a cigánylánynak, mit mondott, azt mondta szép tiszta a hajad. Nem vágták le. De az egész cigányok, népek haragudtak rám. Anyámnak a húga az úgy volt, hogy tele volt a feje, úristen mit csináljunk. Megfagy a feje, már jég volt. És vittem ki a számba vizet, kiabáltak egy cigánylánynak. Mondták, hogy szólították a nevedet, menj már, mit hallgatózol. Ja, jól van, oda ment levágták a haját. Levágták a haját, szólították a húgomat, annak meg tiszta víz volt. Ja, ja. Mondom a cigánylánynak, mit mond, mi az a ja, ja. Hát átvették az angoloktól, hogy yes. Mert az igent jelent. És mikor elvittek minket Angliába, akkor már jártunk a papírunk után, a deportal kártyáért, úgy jöttünk haza. Kis nő, az vezetett minket.

Riporter:         Ebben a táborban, akkor magát nem is kopaszították le?

Riportalany1: Nem. Senkit. Ez nem is tábor volt, hanem ilyen összegyűjtő.

Riporter:         Láger?

Riportalany1: Nem láger volt.

Riporter:         Rávensbückbe?

Riportalany1: Igen, ott.

Riporter:         Csak magát egyedül nem kopaszították le?

Riportalany1: Nem, voltak vagy hárman vagy négyen, a cigányok közt, akiknek nem vágták le a haját. Akinek volt tetű a hajába, annak levágták.

Riporter:         És másik szőrzetet? Mert nem csak a fejről vették le a szőrt, ott leborotválták a nőket.

Riportalany1: Én nem tudom, nem láttam.

Riporter:         Máshol nem borotválták le a nőket, csak a hajukat?

Riportalany1: Nem, csak a hajukat.

Riporter:         Auschwitzban mindenhol leborotválták.

Riportalany1: Auschwitzban én nem voltam bent.

Riporter:         Csak azért kérdezem, mert akkor itt nem. És nem is tetováltak semmit a bőrbe?

Riportalany1: Semmit a világon.

Riporter:         És magának nem volt száma?

Riportalany1: Dehogyisnem. Hogy volt, várjon csak. Két kettes volt, nem tudom kimondani, hogy volt a vége.

Riporter:         Szóval kettesek voltak és?

Riportalany1: Igen, kettő kettes volt és azt hiszem egy egyes vagy egy hármas volt.

Riporter:         Hova volt felírva?

Riportalany1: Ide fel volt varrva a jelvényhez. A cigányjelvény felett, nem alatta volt. A zsidóknak meg ugyanúgy volt a számuk, hogy felül volt a sárga csillag.

Riporter:         És hátul nem volt feltüntetve a szám a katábon?

Riportalany1: Nem.

Riporter:         És a bőrükbe sem volt beletetoválva a szám,

Riportalany1: Valahova elvitték a zsidókat és visszahozták őket, akkor már valami volt nekik beírva, valami tetoválás, de csak két-három szem.

Riporter:         Azt ki írta oda magának?

Riportalany1: A gyerekek.

Riporter:         Mit írtak oda?

Riportalany1: Ferikém, szeretlek.

Riporter:         Az ki?

Riportalany1: A szeretőm volt.

Riporter:         És azt ki írta oda?

Riportalany1: A gyerekek Már az nagyon rég volt, lehettem vagy 17 éves.

Riporter:         Amikor hazajött?

Riportalany1: Akkor, persze.

Riporter:         Nem az lett a férje?

Riportalany1: Nem.

Riporter:         És ez a pont itt?

Riportalany1: Az már nagyon régi.

Riporter:         Azt ki csinálta?

Riportalany1: Én. Akkor divat volt a cigányok közt.

Riporter:         És befestették aztán feketére?

Riportalany1: Nem. Ez már fekete tinta volt.

Riporter:         Csak már ki van fakulva.

Riportalany1: Már ki van. Rossz életünk volt nagyon. Minden percben vártuk, mikor visznek a gázkamrába.

Riporter:         És hallottak róla, hogy visznek valakit a gázkamrába?

Riportalany1: Sokat. Már azt mondták nekünk Rávensbückbe, hogy ott nincsen gázkamra. Pedig stikibe volt. Mikor vitték őket égetni, így néztük kintről. Olyan magas volt, mint nálunk a téglagyárak, tudja a kéményük. Három sarka volt. A közepén voltak ilyen vasak, és oda rakták, mint ahogy nálunk a fákat, ugyanúgy voltak a halottak felrakva. Leöntötték, lobogott.

Riporter:         Látta maga?

Riportalany1: Ahogyan rakják fel. Akkor már oda voltak rakva, mikor már csengettek. Úgy lobogtak.

Riporter:         És látta ott a halottakat?

Riportalany1: Igen.

Riporter:         És kint égették őket?

Riportalany1: Fent a kéményben.

Riporter:         Ott füstölt, de a halottakat látta maga, hogy odaviszik?

Riportalany1: Tudtuk mi, hogy égetnek. Úgy néztek ki, mint messziről, mint a fák a halottak.

Riporter:         Ja úgy rakták össze?

Riportalany1: Úgy rakták egymás tetejére.

Riporter:         És kik rakták?

Riportalany1: Amikor rakodtak, akkor foglyokat hoztak. Nem a katonák rakták, hanem a férfiakat hozták a lágerekből ki, és azok dolgoztak.

Riporter:         És magának nem kellett rakni?

Riportalany1: Nem, nőknek nem.

Riporter:         Látott ott maga halottat a környezetbe, meghalt valaki?

Riportalany1: Hát rendesen nem láttuk, mert rögtön vitték.

Riporter:         A maga környezetébe nem halt meg senki?

Riportalany1: Hát dehogyisnem. Kivitték tőlünk, mikor valaki meghalt.

Riporter:         És ott hol aludtak, min aludtak?

Riportalany1: Mi, Rávensbückben? Volt egy fürdő, a földön aludtunk. Meg tudja mondani bárakárki.

Riporter:         Milyen fürdő volt?

Riportalany1: Rendes fürdő, mosdó.

Riporter:         Fürdőszoba? Abban aludtak?

Riportalany1: Abban aludtunk egész végig. Voltak ott a cigányok, magaslatos ágyak voltak. Azoknak volt helyük.

Riporter:         Kiknek?

Riportalany1: A német cigányoknak, akik már öt éve össze voltak szedve. Nekünk nem volt. Ott aludtunk a mosdóba.

Riporter:         És a német cigányok már öt éve ott voltak?

Riportalany1: Azoknak volt helyük.

Riporter:         Ott voltak öt éve?

Riportalany1: Már ott voltak öt éve.

Riporter:         És ezt mondták magának?

Riportalany1: Persze, megkérdeztük, hogy régen vagytok itt, mondták, hogy öt éve.

Riporter:         Ezek német cigányok voltak?

Riportalany1: Igen.

Riporter:         És csak Németországból voltak?

Riportalany1: Igen.

Riporter:         Sokan voltak?

Riportalany1: Hát, mit mondjak, nem annyira emlékszem, de voltak elegen.

Riporter:         És volt, aki megmenekült a német cigányok közül is? Volt aki túlélte?

Riportalany1: Hogyne lett volna, persze. Akárki politizál, akármilyen bűncselekményt csinált, ha gyilkolt, már egyforma volt. Egy kalap alá vettek mindenkit. Úgy a cigányt, mint a zsidót, akármit csináltak, akkor is egy kalap alá voltunk véve.

Riporter:         És kik parancsoltak ott?

Riportalany1: Hát a németek.

Riporter:         Férfiak voltak?

Riportalany1: Persze. Katonák, meg SZSZ nők, azok voltak a huncutok. Jaj, de rosszak voltak. Mikor dobálták le a cédulákat.

Riporter:         Honnan dobálták le?

Riportalany1: Repülőről. Ezek már nem németek lehettek, mert ütötték-vágtak a németek a nőt, mert volt ilyen csat a közepén. Úgy ütötték-vágták, de még mindig csinálta. Én a szememet féltettem. Én nem is mentem oda, hogy kapkodjam a röpcédulákat. Megvakítsanak a papírokért.

Riporter:         És mi volt rajta?

Riportalany1: Nem tudjuk.

Riporter:         Tudott akkor olvasni maga?

Riportalany1: Tudtam, hát jártam iskolába. Első osztályba, onnan elvitték iskolába a cigány gyerekeket. Nálunk Kispesten. Engem a nagymamán nem engedett. Mindig mondtam a lányoknak, mondjátok a nagymamám előtt, hogy megyünk játszani. És elmegyünk az iskolába. Ott a tanítók úgy szerettek engem. Ott külön mondták, no Katikám ezt csináld, ezt a betűt írjad. Ráírták a táblára az iskolában, hogy mit kell nekünk írni és kis nyomtatott betűt, mindent el tudok olvasni. És akkor elkezdték mondani a zsidók, hogy ne gyertek ide, most csapkodják a csatokat. Soknak kifolyt a szeme, úgy ütötték, hogy ne menjenek oda a röpcédulákért.

Riporter:         És mi volt azon a röpcédulán?

Riportalany1: Nem tudjuk, egy sem került a kezünkbe. Féltünk, beszaladtunk a lágerba.

Riporter:         És még mit csináltak az SZSZ nők?

Riportalany1: Hát, aki nem jól sorakozott, azt ütötték-vágták a csatokkal. A szíjuk közepén volt ekkora csat, azokkal ütöttek-vágtak. De akkor én mindig bujkáltam, nagyon vigyáztam. Anyámnak a húgát, két év volt köztünk, azt féltettem nagyon, mert nagyon gyáva volt. Mondom, ne menj oda, mert csapdossák a szemedet. Ő is nagyon félt, nem mentünk oda. Kíváncsiak voltunk, hogy mi van rajta, de nem mentünk oda, hogy megvakítsanak minket.

Riporter:         És még mit csináltak ezek a nők magukkal?

Riportalany1: Amikor nem jól tartottuk az edényünket, amikor adtak enni, akkor kivágták a kezünkből a merőkanállal és adtak nekünk enni. Meg hát sorakoztattak minket. Aki nem jól állt be, nem vigyázba állt, az ütötték-vágták. Ilyeneket csináltak.

Riporter:         És az ebédnél hogy kellett jól tartani az edényt?

Riportalany1: Ilyen piros tál volt, lehetett úgy két literes az a tál. Azt oda tartottuk és abba kaptunk enni.

Riporter:         De mikor bántották magukat, hogyan kellett jól tartani?

Riportalany1: Hát volt úgy, mikor így se nem jól tartjuk. Két kézzel fogtuk, de aki nem jól tartotta, annak kivágták a kezéből, nem adtak neki enni, éhhalálon voltak, én mindig rendesen tartottam a tálat, nagyon féltem. Mikor már befogtak minket az angolok, akkor már jártunk utána, hogy kapjuk meg a papírjainkat és jöjjünk haza.

Riporter:         És ott a lágerben a rokonok közül kivel mi történt?

Riportalany1: Aki nekünk rokonunk volt és elpusztítottak, minket a Sztojka nevűeket mind elpusztították. Minket vittek Lembergerbe, akkor már szétszórták a Sztojka nevűeket, nekem az egész rokonaim mind Sztojkák voltak. Az egyforma nevűeket mind szana-szét szórták.

Riporter:         És magával volt édesanyjának a húga?

Riportalany1: Meg a rokonai, nagynénjük.

Riporter:         Tehát maguk együtt voltak?

Riportalany1: Igen. Ott voltunk, ott szenvedtünk.

Riporter:         És a többiekkel mi lett, a rokonokkal? Azokkal, akikkel maga együtt volt.

Riportalany1: Mind együtt voltunk ott abba a lágerba, Rávensbückben.

Riporter:         És mi lett magukkal?

Riportalany1: Minket onnan elosztottak. De már utoljára volt ez. Mikor minket befogtak az angolok, akkor már utoljára voltak. Akkor már elvittek minket Lembergerbe, aztán ott voltunk két hétig, utána befogtak minket az angolok. Aztán meg az angolok elvittek minket Hamburgba.

Riporter:         Akkor végül is magukat szana-szét rakták a rokonokat, vagy együtt voltak, mert ez most nem világos nekem?

Riportalany1: Szana-szét raktak. És úgy szétszórtak minket.

Riporter:         De hova?

Riportalany1: Hát az egyik az egyik lágerba, a másik a másik lágerba. Én nem tudom, hogy hova vitték őket, de mind szétszedtek minket.

Riporter:         És amikor magukat szétszedték, akkor maga hol volt?

Riportalany1: Akkor vittek el minket Lembergerbe.

Riporter:         És ebben a táborban maga kivel volt?

Riportalany1: Idegen cigányokkal, akik Győrből voltak. Nem jut az eszembe honnan volt Lakatos Elizabet. Valahonnan vidékről voltak. Nem tudom megmondani már. Sok cigány volt ott, külön-külön.

Riporter:         És mi lett a rokonokkal?

Riportalany1: Mind elégették őket. Anyámnak egy húga volt, azt Bécsbe vitték, pedig őt oroszok fogták be, és piszkoskodni akartak. De velünk nem volt ilyesmi.

Riporter:         Tehát az anyjának a húgát?

Riportalany1: Igen.

Riporter:         És ő még él?

Riportalany1: Most halt meg, de hazatért. Külön.

Riporter:         Tehát ő tért haza a családból, meg maga?

Riportalany1: Igen. A többit mind elégették.

Riporter:         Hányat égettek el ott? Mondja a neveiket.

Riportalany1: Sztojka István.

Riporter:         Ő kicsoda?

Riportalany1: A nagybátyám. Sztojka Pál, az is nagybátyánk, akkor akik meghaltak annak a neveit?

Riporter:         Mindet, aki ott pusztult el.

Riportalany1: Anyám húgának az ura, a sógorunk is elpusztult. Három vagy négy férfi pusztult el tőlünk, meg a nők. A nagymamám, nagynénjeim, unokatestvéreim. Meg az Iboly, szegény annyit szenvedett mindig.

Riporter:         És az édesanyja?

Riportalany1: Az itthon volt. Azt nem vitték el, mert nem volt otthon. Külön volt a bátyámtól és azért volt nálunk a kislány, a nagymamán nevelte őt. Utólagosan meghalt Rávensbückben.

Riporter:         De a maga édesanyja hol volt?

Riportalany1: Az itthon volt, mostoha apám volt és nem engedtek engem oda. Se a nagybátyám, se a nagymamám.

Riporter:         Tehát magát nem az anyja nevelte?

Riportalany1: Nem.

Riporter:         És ők hol laktak?

Riportalany1: Tápiószentmártonon.

Riporter:         És ott nem szedték össze a cigányokat?

Riportalany1: Nem, senkit a világon.

Riporter:         És az édesapja?

Riportalany1: Az meg itt lakott Tatabányán, azokat sem szedték össze. Tatabányán senkit.

Riporter:         Komáromban sem voltak?

Riportalany1: Komáromi cigányok is voltak velünk, de már nem emlékszem a nevükre.

Riporter:         Tatbányai cigányokat egyáltalán nem szedték össze?

Riportalany1: A tatabányai cigányokat nem, minket szedtek össze, akit el tudtak kapni.

Riporter:         Jó, tudom, de a maga férjét, édesapját?

Riportalany1: Azt nem, az itt volt Tatabányán.

Riporter:         És azt nem vitték el sehova?

Riportalany1: Nem. Ott nem szedtek össze senkit a világon, egy cigányt se. Csak Kispesten, meg Komáromba.

 

Riporter:         Tehát továbbra is Tatabányán vagyunk. És mi volt Komáromba? Komáromba Szőnyből is voltak?

Riportalany1: Voltak.

Riporter:         Maga hol volt, amikor a többiek Komáromba voltak?

Riportalany1: Az állomásokon, ott voltunk.

Riporter:         Visszatérve, senki nem tért vissza a családból, csak maga, meg?

Riportalany1: Meg anyámnak a húga.

Riporter:         De nem egyszerre, mert ő máshol volt?

Riportalany1: Ezeket elszedték tőlünk.

Riporter:         És az ismerősei közül ki jött vissza, kispestiek közül?

Riportalany1: Hát hogy őszinte legyek magához, én onnan eljöttem, férjhez mentem, én nem is mentem Kispestre.

Riporter:         Nem is tudja?

Riportalany1: Nem is tudom.

Riporter:         Most hogy került haza?

Riportalany1: Az a kis fiatal nő vezérelt minket, az mondta, hogy mit csináljunk.

Riporter:         Ki volt az a nő?

Riportalany1: Hamburgban, egy kis nő. Mondta, hogy a rokonait kereste. De nem igaz. Vitte haza az aranyokat.

Riporter:         Hogy volt ez, még egyszer?

Riportalany1: Kijött, hogy a szüleit keresi.

Riporter:         Ez mikor volt?

Riportalany1: Hát mikor már fel voltunk szabadulva Hamburgba. És az vezértelt minket.

Riporter:         Cigány volt ő?

Riportalany1: Nem, magyar volt.

Riporter:         És ő mit mondott maguknak?

Riportalany1: És azt mondta, hogy ő is a rokonait keresi. Utólagosan megmondta, hogy nem igaz. Kijött pénzt keresni, megmondta őszintén.

Riporter:         De maguk akkor hogy kerültek Hamburgba?

Riportalany1: Hát minket oda vittek Németországból az angolok.

Riporter:         És ott hányan voltak?

Riportalany1: Hát nem sokan voltunk. Az egy kis kaszárnya lehetett, mert nem volt körül kerítve árammal. A lágerok meg körül voltak kerítve árammal. Ha hozzá nyúltunk volna, agyoncsapott volna minket a drótkerítés.

Riporter:         És ott a lágerben, nem Hamburgban, hanem a másik lágerben, ott mit kellett csinálniuk? Csak sorakozni kellett?

Riportalany1: Semmit, csak sorakozni kellett korán reggel, százával felállítottak minket. Végigment, de mindig, Hitler. Lóbálta azt a csöpp kezeit, az isten verje meg. Szidtuk. Két-három hétbe egyszer lejött a lágerbe, hogy megolvassa a népeket. Százával voltunk felállítva.

Riporter:         Mit tudott akkor maga Hitlerről?

Riportalany1: Hát ismertük a Hitlert. Pesten is nagyon sokat volt ott a Hitler. Láttuk őt mindig.

Riporter:         Hogy nézett ki?

Riportalany1: Egy ekkora kis dugó volt. Ilyen kis bajuszú, vágott, csúnya. Olyan volt. Nagyon csúnya volt, rohadjon meg.

Riporter:         És haragudott rá?

Riportalany1: Nagyon.

Riporter:         Mit mondtak neki?

Riportalany1: Semmit a világon. Nem volt szabad szólni, rögtön vittek volna a gázkamrába minket.

Riporter:         És őt hibáztatták maguk ezért?

Riportalany1: Hát ő szedetett össze minket.

Riporter:         Honnan tudja?

Riportalany1: Azért mert ott a cigányok, a német cigányok, meg a zsidók mondták nekünk, hogy ez a Hitler szedetett össze minket, mert ő nagyon haragudott a cigányokra, mert ő festő volt. És a cigányt, a zsidók meg politizáltak. A szakálluk alatt volt nekik titkos rádió, úgy izéltek.

Riporter:         Látta ezt maga?

Riportalany1: Nem, én nem láttam, csak amit ott hallottam a lágerba. Kibeszélték. Megálltunk, mikor egy csapatba voltak a népek, mindent megmondtak, hogy volt.

Riporter:         Ez melyik láger volt, ahol a Hitlerrel találkoztak?

Riportalany1: Rávensbückben. Az volt a legnagyobb láger, meg Auschwitz. Ez a kettő volt a legnagyobb Németországba. Nagyon nagy lágerok voltak. Belsejébe nem mentünk Auschwitz-nek, mert nem engedtek be, csak a kapuig, le sem szállítottak minket a teherautókról, nem engedtek be minket, nem fogadtak el. Ott voltak zsidók, cigányok, magyarok, minden fajták voltak. Nem fogadott minket. Azt mondták, nincs hely.

Riporter:         És ott a lágerben csak sorakozni kellett?

Riportalany1: Persze.

Riporter:         És ott mindig megszámolták magukat? Megnézték a számukat is, hogy megvannak-e?

Riportalany1: Nem.

Riporter:         Szökni nem lehetett volna?

Riportalany1: Árammal voltunk körbe kerítve. Ha hozzányúltunk volna agyoncsapott volna az áram. Itt már nem, ahol befogtak minket az angolok, ott már csak vigyáztak ránk nagyon.

Riporter:         És hogy kerültek oda? Mentek oda Rávensbückbe az angolok, vagy hogy?

Riportalany1: Nem. Lembergbe fogtak be minket az angolok és ők átszállítottak minket egy nagyon jó helyre, Hamburgba. Onnan már szabadok voltunk, mehettünk, ahova akartunk.

Riporter:         És ott találkozott ezzel a nővel, aki ott volt Hamburgban, ugye?

Riportalany1: Melyik nővel?

Riporter:         Hát aki kurválkodott.

Riportalany1: Igen.

Riporter:         És mit mondott?

Riportalany1: Azt mondta, hogy őneki a rokonai voltak deportálva, azokat keresi. Ahogy mi mentünk, ő is jött velünk. Annak köszönhetünk mindent. Mert tudta a járatot, mi meg nem tudtuk. Tudni kellett, most hol kell leszállni, hol kell átszállni, most így. Mindent megmondott hogy kell. Mennyi jegyet kell venni, meddig kell venni. Hol szálljunk le, ebédelni a konyhákra vezetett. Kaptunk, mert az oroszok mindent ledobáltak Bécsbe. Mindent ledobáltak tőlünk, a ruhájainkat, az ennivalónkat, amit összegyűjtöttünk, megvettünk magunknak. Menjünk azt mondja, van itt egy konyha, adnak ingyen enni a Vörös Kereszttől. Mentünk és kaptunk. Megtálalták nekünk a hosszú asztalokat.

Riporter:         És az oroszokkal hol találkozott?

Riportalany1: Egy orosszal nem találkoztam, csak Bécsbe. De akkor is csak úgy, hogy felültek a vagonokra, minket leszállítottak, lezavartak a csomagokat ledobálták.

Riporter:         És?

Riportalany1: Utána fel kellett venni a csomagot.

Riporter:         És mi történt az édesanyja húgával? Ő mit mesélt?

Riportalany1: Őt elvitték másik lágerba. Ott szenvedett. Ő előbb hazatért, mint én. Őt az oroszok fogták be.

Riporter:         Hol?

Riportalany1: Bécsbe. Őt meg akarták erőszakolni, de megkapta a tetveket és nem nyúltak hozzá.

Riporter:         Magát nem akarták megerőszakolni?

Riportalany1: Nem. Olyan rendesek voltak. Az angolok szégyenlősebbek voltak, mint nálunk a nők. Nagyon rendes úriemberek voltak. Kaptunk rendesen enni. Bevittek minket egy épületbe, lehetett választani ruhákat. Ki is akartak minket vinni.

Riporter:         Angliába?

Riportalany1: Bizony ám.

Riporter:         És?

Riportalany1: Hát hogy mentünk volna. Isten őrizz, elég volt már a távolsági helyzetből.

Riporter:         Nem akart menni?

Riportalany1: Isten őrizzen, már alig vártam, hogy anyámat meg a nagybátyámat lássam. Meg a bátyám itthon maradt Tápiószentmártonon, meg anyám. Nekem már nincs senkim.

Riporter:         És az apja is, nem?

Riportalany1: Az is. Nem nagyon mentem hozzá, de csak rászorultunk, mikor hazajöttünk. Mert hát úgy lett lakásunk, hogy elmentem dolgozni.

Riporter:         És amikor maga hazaért onnan Bécsből, a csomagokat leszedték az oroszok, elvették, akkor Bécsből utána hazajött maga, ugye?

Riportalany1: Persze. Újra visszaengedtek minket a vagonokba.

Riporter:         És ki jött még Kispestre magával együtt?

Riportalany1: Senki.

Riporter:         Egyedül jött?

Riportalany1: Egyedül.

Riporter:         És hogy érkezett meg?

Riportalany1: Úgy érkeztem haza, hogy hazajöttem, hazaértem.

Riporter:         Milyen ruhába volt akkor?

Riportalany1: Nagyon szép ruhába voltam.

Riporter:         És azt ki adta magának?

Riportalany1: Az angolok, volt annyi ruhánk, gyönyörűek voltak, mind ledobálták az oroszok. Az ennivalónkat is, de nem koplaltunk, mert a Vörös Keresztes konyhákon kaptunk ebédeket.

Riporter:         És akkor haza tetszett jönni, leszállt a vonatról. Hol szállt le a vonatról?

Riportalany1: Budán.

Riporter:         Kelenföldön?

Riportalany1: Igen, Kelenföldön.

Riporter:         És ott felült a villamosra?

Riportalany1: Igen, a 28-as villamosra felszálltam, elmentem a Szent István kórházig, ott meg felszálltam az 51-es villamosra, mert onnan mentem Kispestre.

Riporter:         És mit tetszett látni?

Riportalany1: Semmit a világon. Csak a sírás, meg a sírás. Nem találtuk a lakásunknak még a helyét sem.

Riporter:         Leszállt a villamosról és mit csinált?

Riportalany1: Ott bőgtem, leborultam, hogy most hova menjek?

Riporter:         Hova borult rá?

Riportalany1: A kukára. Úgy sírtam.

Riporter:         És miért sírt akkor?

Riportalany1: Hát nincs hajlékom, hova tegyem a fejemet.

Riporter:         Nem látta a házukat.

Riportalany1: Nem. Le voltak bontva. Nagy deszka kerítéssel volt körül kerítve.

Riporter:         Semmi nem volt? És utána mi történt?

Riportalany1: Másnap bementem a Városházára.

Riporter:         Mikor volt az, amikor hazaért? Reggel vagy este?

Riportalany1: Estefelé.

Riporter:         És milyen idő volt akkor?

Riportalany1: Hát akkor már

Anyaggyűjtés szövegkönyve 25.
Lincsi néni riport

Horváth Jánosné

Lincsi néni

 

1.

 

 

- Hol lakik?

- Fertőrákoson, Középsziklasor 47.

- És hogy szólítják?

- Lincsi néni

- Azért mert az egész falu úgy szólít engemet, mert tudja miért, amikor Ausztriában laktunk, és ott a keresztmamám beteg lett, és az az asszony aki engem vitt, az ő nevére keresztelt Barbarának.

- És mikor laktak Ausztriában?

- Én ott születtem

- És hogy került ide?

- A láger után jöttünk ide 39-ben. Az én apám kint tanult zenélni, tudja olyan híres cigény zenész, mint a Lakatos, meg ezek.

- Hogy hívták?

- Feifer Ferencnek hívták az én apámat. Kint tanult zenélni, és az én anyám Eisenstadtban szolgalány volt és úgy megismerkedtek. Mert az apám a kávéházban zenélt, úgy megismerkedtek és összementek, és összeházasodtak. Én még Eisenstadtban születtem. Aztán ott laktunk albérletben, akkor egy nagy úr Frenk Stefán volt a neve neki, meg Sinkó Valéria azok adtak lakást. Tudja ez olyan bánya volt, kőbánya.

"Rossz volt a szalag"

- Férjhez mentek cigányhoz?

- Tanult lányok mind a kettő

-Mind a két lánya?

- Nem az én lányaim, a két unokám.

- És a lányai?

- A lányom ápolónőként dolgozik az Öregek Otthonába, Sopronba. Sok éven keresztül.

- Na Lincsi néni, akkor hol tetszett születni, térjünk vissza?

- Eisenstadtban

- Ez a láger évek alatt?

- Nem, itt a Német városban, mindját itt mellettünk - nem?

- Igen

- Ott születtem, mikor apámmal megismerkedett anyám. És mikor a tervérem született már máshol laktunk.

- Mikor született?

 

 

- 2 -

 

- 1923. szeptember 24-én. Most voltam 76 éves.

- És hogy telt a fiatalsága?

- A fiatalságom borzasztó volt, mert még ott laktunk addig jó volt, mert anyám hentesnél dolgozott apám meg a kávéházban. Jól éltünk. Lakásért nem kellett fizetnünk.

- És az apja roma volt s az anyja?

- Az anyám is fél roma, mert a nagyapám az cigány lányt vett el.

- Lincsi néni tud cigányul?

- Á nem tudok, tudtam valamit, de hát most már nem.

- Miért nem?

- Hát miért nem

- Németül?

- Németül igen. Én németül jobban tudok beszélni. Én magyarul csak úgy tanultam.

- És az unokák?

- Az unokák nem tudnak, csak magyarul.

- És a lánya?

- Azok se, senki az én gyerekeim egy se tud

- És mi történt a II. világháború alatt?

- Mi történt. 1939-ben mivel apám magyar volt (innen volt Rákosi) és hazajött. 1937-ben bejöt Hitler, halott róla? Akkor már kezdték a zsidókat meg a cigányokat üldözni. Aztán kinek a felesége zsidó volt, üdözték. Aztán nagyon szerették az apámat abból a két faluból ("Möllendart" nem találtam a térképen Gross Schweinbarth) a legények mind ismerték, mindig jöttek hozzánk. Tele volt mindi a lakás. Mert tudja akkoriban volt divat a szerenáde, németül ezt mondták. Aztán minden legény tudta milyen lánynak udvarol, és nagyon jól éltünk. Annyira szerették az apámat. Aztán 1939. tavaszán ide jöttünk Magyarországra, és a két testvérem még ott járt iskolába. A Róbert meg a Kati. És képzelje el, én június 12-én fölmentem és akkor volt a razzia.

- Hány éves volt akkor Lincsi néni?

- 16 éves se voltam, mert szeptemberben lettem volna 16. És akkor volt a razzia és egyszerre jöttek az SS katonák.

- De akkor hol volt éppen?

- Gross Schweinbarthban, 3 napos határátlépővel mentem. Itt volt Kőhidán egy bánház. Aztán az apám kiment és vett nekem egy 3 napos határátlépőt és fölmentem a húgommal Katival, az 9 éves volt (ő járt iskolába kint meg a Róbert is), hogy elintézzem nekik az iskolát. Aztán összefogtak és elvittek.

- Hogy kerültek ide Magyarországra? Tehát az édesapja magyar és az anyukája?

- Az anyukám kinti.

 

 

- 3 -

 

 

- És akkor kintre nősült az apukája.

- Kint összeházasodtak.

- És akkor ott laktak. Na most miért kellett Magyarországra jönni?

- Mert a Hitler elől menekültünk, és ő idevalósi volt és azért jöttünk haza.

- És akkor innét vitték el magukat?

- Nem vitték el a szüleimet, csak engem Én ott Ausztiába kerültem bele.

- De hogy? Jött volna mag is ide Magyarországra.

- Jöttem a szüleimmel márciusba, rendes papírokkal, csak én fölmentem 3 napos határátlépővel, ott lakott a nagyapám. Az is cigánylányt vett el.

- Most a szülei már előbb eljöttek mint maga?

- Nem együt eljöttünk, csak én mentem föl.

- Hová?

- Oda Gross Schweinbarthba

- Miért ment oda?

- Az iskolapapírokért.

- És magát ott kapták el?

- És ott kaptak el a razzián.

- Mit mondtak magának?

- Hogy én nem vagyok magyar állampolgár. Lehet, hogy nem voltam még átírva.

- Hová vitték?

- Rafölszbrükkbe

- Magát odavitték, többekkel együtt?

- Ó hát a többi német cigányokkal

- Hogy történt ez, mire emlészik?

- Egy faluban a vasút mellett, a nemére nem emlékszem, ott összegyűjtöttek bennünket. Először bevittek Eisenstadtba, földobtak dzsippekre a katonák, és onnan elvittek. Ott töltöttünk 2 éjszakát és 2 napot, összegyüjtöttek bennünket, és vittek Rafölszbrükkbe.

- Mikor volt ez?

- 1939 június 14-én

- És akkor?

- Ott voltam 6 évet majdnem ,1hónap híján.

- És csak cigányokat gyűjtöttek akkor?

- Ott nemcsak cigányok voltak. Voltak ott ukránok, lengyelek, oroszok, németek, zsidók. De a zsidókat külön rakták. Mi, hogy németül beszéltünk minket nem. Rafölszbrükkben gyárak voltak, ott dolgoztak velünk. Ez nem olyan volt mint Auschwitz. Ez egy kicsit jobb volt. De az utolsó hónap mikor annyira volt a háború, akkor már jöttek és elvittek bennünket. Én végig varrodába dolgoztam Rafölszbrükkben.

 

- 4 -

 

 

- És a szülei akkor mit tudtak magáról?

- Hát utoljára már nem tudtam írni, azt tudták, hogy elvittek , mert a nagypapa Ausztriába lakott.

- De azt nem, hogy hová?

- Azt nem

- Ez az összeszedés főleg a cigányokra vonatkoztak, vagy oroszokra ukránokra is.

- Azokat mind odahozták

- Most magát miért gyűjtötték be?

- Mert cigány voltam.

- És sok cigány volt?

- Sok, német cigányok sokan voltak

- És hányan?

- Sok ezren, rengetegen

- Magát munkára vitték.

- Hát nem, mert úgy volt a lágerban, hogy adtak munkát. Minket ott nem pusztítottak el mint Auschwitzban, dolgozni kellett.

- Mit?

- Első évben mikor odakerültem, hajóról téglát kellett lerakni, de nem sokáig csináltam. Kérdezték ki tud horgolni meg kötni. Utánna egész télen zoknikat kötöttem, utánna ház menyezethez stukatul nádat csináltam. Ezután a lengyelekkel kerültem össze. Szalmából fontunk , cipőket varrtunk, és akkor a varrodába kerültem.

- Nem lehetett volna megszökni, vagy nem is akart megszökni?

- Egyszer egy német nő megszökött, és odaragadt a kerítéshez, mert áram volt benne. Nem lehetett megszükni.

- Körbe volt kerítve?

- Igen

- És milyen körülmények voltak, hányan voltak egy szobába?

- Rengetegen, legalább kétszázan voltunk, hiszen ezek nagy barakok voltak

- Fűtés volt?

- Igen, központi fűtés volt. Ott Rafölszbrükkben tisztaság volt. Fűtés is volt de mégiscsak lágerban volt az ember

- És csak nő voltak egy barakban?

- Csak nők, férfiak nem

- És hány évesek voltak?

- Fiatalok és öregek is, egyszer összeírtak bennünket, el akartak vinni valahová, de ezek az SS nők (mert nők is voltak) azt mondták, hogy mi olyan jól dolgozunk, ezért nem vittek el.

- És pénzt kaptak, fizetséget?

 

- 5 -

 

 

- Semmit, egy fillért sem.

- És ennivaló?

- Tudja, milyen az ilyen helyen, szegényesen de azért megmaradtunk.

- Le is fogyott akkor, van magáról fénykép?

- Ó hát hogy lett volna, nincs

- És apjáról, anyjáról van fénykép?

- Hát a templomhoz második ház, az a szüleim háza, itt a faluba, az öcsém ott lakik. A nagy bolt mellett lakik a húgom. Mind jól élnek.

- Őket nem vitték el?

- Őket nem

- Ők a szüleivel együtt jöttek át.?

- Igen, hát én is átjöttem, csak vissza fölmentem

- A papájához ment, meg a papírokért?

- Igen, hogy tudjanak itt iskolába járni a testvéreim.

- És milyen volt a lágerban. A férfiak nem bántoták magukat.

- Hát férfiak nem voltak, csak nők vigyáztak ránk, azok az SS nők.

- És milyenek voltak?

- Volt ki jobb volt, volt ki rosszabb. Tudja mikor Legyelországba bement Hitler, hozták a lengyeleket a lágerba, de nagyon rendesek voltak. Azokkal nagyon összebarátkoztunk. Azokkal egy gyárba dolgoztunk.

- És hogyan beszéltek egymással?

- Hát volt ki tudott németül, volt aki jól megtanult lengyelül beszélni.

- Maga is megtanult lengyelül?

- Igen

- Tud is még valamit?

- Igen egy kicsit. Velük kerültünk el. Annyira közel volt a háború, elvittek bennünket Pergen Perzünbe.

- Tehát először hová vitték?

- Rafölszbrükkbe

- És ott hány évig volt?

- Egész végig, Pergen Perzünbe csak 1 hónapig voltam.

- Tehát ez már a háború vége felé volt.

- Igen a vége felé, ott szabadultunk fel.

- És oda miért vitték magukat?

- Oda azért vittek bennünket , mert Rafölszbrükk felé jöttek az oroszok. Együtt harcoltak, amerikaiak, angolok, oroszok. Az oroszok lent a földön, azok meg fönt. Háború volt. Aztán elvittek bennünket. De hát az borzasztó volt. Azt nem lehet elmondani. Ott nem bírtuk volna.

- De mi volt ott

 

- 6 -

 

 

- Hát az szörnyű volt, nem embernek való. Lengyeleket is hozták velünk együtt, mert egy gyárban dolgoztunk. Utolsó percig együtt voltunk.

- Ott mit kellett csinálni?

- Ott semmit

- Azt nem lehet, úgy sem hiszik el.

- De mondja el Lincsi néni.

- Borzasztó volt. Ott aki élt azokat vitték egy gödörbe, leöntöték és meghaltak.

- Aki beteg volt?

- Férfiak voltak. Szörnyű volt Pergen Perzünbe. Kis város volt, de sok laktanya volt. Kivittek bennünket gyalog , de az volt a szerencsénk, hogy a német katonák elszöktek, azután jöttek az angolok meg az amerikaiak.

- Mikor ide elvitték magukat, akkor mit mondtak, hogy hová viszik és miért?

- Nem mondtak semmit sem.

- És föl kellett szállni a vagonba.

- Persze, a vagonba és vittek bennünket Rafölszbrükkbe. De lengyeleket is hoztak, de voltak ott orosz nők is, még egyszer egy grófnőt is hoztak és bemutatták nekünk. Itt mindenféle ember volt. Az orosztól az ukránig, de a zsidók külön voltak. De mi összejárhattunk az utcán belül.

- És ez az egy hónap ez hol történt?

- Pergen Perzünben

- És ott kik voltak?

- Ott mindenfélék voltak, szörnyű volt. Minket a lengyelekkel vittek oda.

- A cigányokat a lengyelekkel?

- Igen

- És a többiek,az ukránok?

- Tótok azok is voltak. ..... akik ott dolgoztak a varrodába , azokat mind.

- Hányan voltak?

- Rengetegen.

- Amikor odamentek a lágerba, akkor mi volt az első amit meglátott?

- Hú egyszerre sírtunk, össze voltak dobálva a halott emberek.

- Hol?

- Össze voltak dobálva a halott emberek egy kupacba. Leszálltunk a vonatról és gyalog mentünk Pergen Perzünbe.

- Hány kilóméter volt ez az út?

- Hát nemtudom, mint innen Kőhida, vagy még egy kicsit messzebb.

- 20 km?

- Talán annyi, a nők mentek a szélén, és aki nem ment sorba azt az őrök kutyái megharapdálták. Szerencsénk volt, mert jöttek az angolok.

 

 

- 7 -

 

 

- Mikor odamentek a lágerba, mit látott először Lincsi néni?

- Szegénységet

- De mi volt, mit látott?

- Halott emberek össze voltak dobálva a vízbe

- És mit látott, akik még éltek, őket is összedobálták?

- Igen azokat is

- Azzal mit csináltak?

- Meztelen odadobálták, valamit tettek a nyakára, azután vége volt.

- És mivel öntötték el?

- Én azt hiszem mésszel.

- És ezek gödrök voltak?

- Igen

- És utána maguk lementek, és utána mit csináltak?

- Mi voltunk a lengyelekkel egy barakban.

- De az a barak milyen volt.

- Se ablak, se takaró, nem olyan volt mint Rafölszbrükkben. Ott jó volt, ez az egy hónap ez szörnyű volt. De szerencsénk volt, mert jöttek az angolok, a németek meg elmentek. Kiabáltak, hogy menjenek be, angolul is meg németül is. Jöttek az angolok meg az amerikaiak és azok fölszabadítotak bennünket.

- És jöhetett Magyarországra.

- Egyszerre nem, mert a Vöröskereszt egészségügyi vizsgálatán mentünk keresztül, még infúziót is kaptunk. Nézték nincs-e valami betegségünk, ők adtak ruhát meg mindent.

- És nem volt baja Lincsi néninek?

- Hát akkor nem, de amikor kezdtem dolgozni, akkor a gyomrommal meg a kezemmel volt baj. Krónikus betegségem lett. Ki vannak kpva a csontjaim, és ha nem vigyázok magamra beteg leszek.

- És a lágerban ahol másodszor volt, ott mit látott, voltak férfi őrök is?

- Igen voltak

- És bántották magokat?

- Nem, csak amikor szöktek, akkor az ablakon belőttek. Egy 17 éves lányt szíven lőttek és meghalt.

- Látta?

- Persze a mi barakunkba volt. Egy 19 éves lányt hasba lőttek, mert belőttek az ablakunkon.

- Őt célozták, vagy véletlen volt.

- Igen ők céloztak.

- De erre a lányra céloztak?

- Nem, éppen ő volt ott, de ha más lett volna ott akkor azt találják el.

- De miért lőttek?

- 8 -

 

 

- Hát azért mert ők saját maguk féltek. Azok már nem voltak német katonák, azok magyarok voltak, tudja akik Hitlerrel összejátszottak.

- Azért lőttek mert féltek?

- Igen azért mert féltek.

- De kitől féltek?

- Hát a Hitlertől, ők is azoktól féltek és lőttek. De föntről már jöttek. Volt a barakba egy angol katona orvos volt, megműtötte azt a lányt és megmaradt. De a másikat nem tudták megsegíteni. De akkor már mindjárt szöktek, akinek fegyvere volt, amikor föntről jöttek.

- Kik szöktek el?

- Hát tudja aki miránk vigyázott, az őrök elszöktek mind. Az angolok lehet, hogy egy-kettőt megfogtak. De amikor az angolok és az amerikaiak bejöttek azok nem bántottak, azok olyan rendet csináltak két nap alatt, hogy az nem emberi. Olyan jók voltak hozzánk.

- És mit kaptak enni a lágerban.

- Olyan mint a tök, és a krumpli héjával össze volt főzve. Más nem volt. Amikor jöttek az angolok akkor volt ennivaló, sok, Volt mikor 4-5 féle reggelit adtak. Aztán ruhát adtak meg mindent. Azután elvittek bennünket Pergenbe, volt nagy sátor, meg Vöröskereszt, ott jó volt. Én kint voltam egészen decemberig, azután az angolok meg amerikaiak segítségével hazajöttem.

- Itthon mi fogadta mikor hazajött?

- Hát a szüleim. Kint van Ausztriába még egy nő

- Aki

- Aki velem volt egy lágerban

- És aztán ide tetszett jönni Fertőrákosra?

- Ide jöttem haza.

- És amikor hazajött, a szülei tudták, hogy jön?

. Nem

- És akkor mi volt, hogy történt a találkozás?

- Ó hát nagyon örültek, annyi év után. Szinte gyerek voltam amikor elkerültem, és utánna nem lehetett írni.

- Nem is tudták magáról , hogy él-e?

- Csak azt tudták, hogy elvittek, semmi mást

- És megismerték

- Persze. Az a másik barátnőm aki velem volt, kiabált, hogy jöjjenek ki, hogy hazajöttünk . Jöttek Oroszországból is haza a férfiak, és utánna mi is hazatértünk.

- És hol vannak a szülei eltemetve.

 

 

 

- 9 -

 

 

 

- Itt Fertőrákoson. Ott a templomtól a második házba lakik az öcsém, dupla ház, a másik felében lakik a fia.

- Hány évvel fiatalabb az öccse?

- Ő már itt született Magyarországon, az nem kinti

- És ők emlékeznek rá mikor maga hazaérkezett.

- Biztosan

- És mikor ment férjhez.

- 23 évesen jöttem, akkor idementem egy gazdag házhoz (tanácsházhoz) dolgozni, utána ismertem meg a férjemet és 25 évesen mentem hozzá

- És a férje roma volt.

- Igen, Meggyesi. Ő magyar roma volt, én nem tudtam csak németül meg lengyelül beszélni. Ő tudott magyarul, azért mentem hozzá.

- Azért ment hozzá?

- Igen azért, hogy tanuljak magyarul Szegény fiatal volt és meghalt, pedig soha nem volt beteg.

- Mikor halt meg?

- Most már 10 éve volt május 20-án. Hirtelen jött és meghalt.

- És hol dolgozott, Lincsi néni?

- Itt dolgozott Golgotán egy Állami Gazdaságban, Jánostelephez tartozott.

- És mit csinált ő ott?

- Hát ő mindent, metszett meg ilyesmit.

- És maga?

- Én a vadtelepen dolgoztam, ilyen vadszőlőt termeltünk. Mind a ketten dolgoztunk, akkor jó volt. Hízlaltunk két disznót, volt földünk.

- És az édesapja híres zenész volt?

- Ő Ausztriában híres volt.

- És van felvétel is róla?

- Nincsen, de ő híres volt. Minden legény ismerte, mindig jöttek hozzá.

- Ezek a láger évek hogy maradtak meg magában? Maga szerint miért üldözték a cigányokat?

- Először a zsidókat szedték, utánna a cigányokat. Egy vezér volt Fhürer. "Egy vezér, egy nép"

- De miért üldözték a cigányokat maga szerint?

- Nemtudom

- De mit gondol?

- Biztos ki akarták nyírni az egész fajtát. Van olyan ország ahol üldözik a kisebbséget.

- De miért akarták kinyírni, maga szerint?

- Azt nemtudom.

- 10 -

 

 

 

- Nem gondolkodott ezen, nem beszélgettek róla?

- Nem-nem. Nekem volt kint egy ügyvédem és kaptem egy kis pénzt 67.000.-Ft-ot. De utánna lemondtak rólam, hogy magyar állampolgárnak nem tudnak pénzt adni.

- Kicsoda?

- Hát a kintiek, a Bécsiek. Mert én nyugdíjas vagyok, kénytelen voltam dolgozni menni, mert szegény voltam.

- A láger évek milyen nyomot hagytak magába, sokszor gondol rá?

- Sokszor gondolok rá, de el kell felejteni ezt. Most már csak a gyerekimre gondolok.

- Szokott mesélni nekik?

- Hát nem hiszik el. Lehet, hogy maga elhiszi, lehet, hogy nem, ki tudja. A fiatalok nem hiszik el, azt mondják a mama beszél csak. Mert még a férjem élt, mindig vágtunk disznót, baromfit, volt földünk, meg minden. Meghalt és megszünt minden és semmi sincs. Egy nyugdíj van, abból ezeket etetem, több nem kerül. Nemtudom a házat javítani, semmit nem tudok csinálni, és ez szörnyű.

- Azért nem hiszed el mert nem tanultatok róla az iskolában?

- Nemtudom.

- Most amit a mama mesél, arra azt mondod, hogy csak beszél a mama?

- Nem szoktam mondani.

- Csak?

- Csak, nem hiszik el.

- De akkor mit gondolsz, miért találta ki?

- A legtöbben nem hiszik el, talán csak az idősek. Borzasztó az élet.

- Magának van családja?

- Igen.

.........

- Nyár volt, június l2-e, 1939-ben.

- Akkor vitték el, és mikor jött haza?

- 1945 december közepén.

- És tél volt, hó volt?

- Nem volt hó, csak utánna.

- És akkor gyalog jött az utcán, többen jöttek?

- Ketten jöttünk.

- Él még az akivel jött?

- Ausztiában lakik, kiment oda. Ő mindig kapja a pénzt, én nem kapok semmit se.

 

 

 

- 11 -

 

 

Beadtam én a kérelmet mikor nyugdíjba mentem, mert akit elvittek innen a Hortobágyról, azok minden hónapban kapnak 2.000.-Ft-ot rá. Van kettő itt Rákoson is, németek. Beadtam, de nemtudom mit csinált ez az ügyvéd, visszadobták, hogy nem kapok.

- És akkor volt rendes ruhája mikor jött haza és ment az úton gyalog a szülői házhoz.

- Igen, igen

- Ahol most magának az öccse lakik? Ugyanúgy néz ki az a ház vagy már szebb lett?

- Nem akkor még itt laktak a Sziklasoron és utánna vették meg azt a házat.

- És az a ház megvan még , a szülői ház?

- Az már nincs meg. Lebontották, és itt németek laknak most.

- És hasonló ház nincs, mint akkor a maguké volt?

- Nincs-nincs, szoba-konyhás volt.

- Nincs olyan ház a faluban hasonló, valami?

- Nem volt az olyan kicsi, hát volt egy nagy szoba. Még Ausztriából idejöttünk, épített az öreg egy kis szobát, meg konyhát. Annyi pénz tudtunk hozni. Ausztriából. De az már nincs meg, mert a német megvette a telket és oda épített. És akkor a faluba megvették ezt a másik házat.

- És akkor honnan jött gyalog hazáig?

- Minket az angolok és amerikaiak kísértek egészen Kapünferg, Ausztriáig. Akkor ez már orosz zóna volt. Onnan jöttünk egész Bécsújhelyig vonattal, ott már oroszok voltak. Kaptunk olyan papírt, hogy jöhetünk. Volt rajta négy féle nyelv, orosz, német, angol .... Aztán onnak hazajöttünk. Azután mondtuk, hogy a lágerből jöttünk, volt egy sofőr aki egész idáig hozott bennünket, a faluig (Margaretn) és onnan gyalog jöttünk haza.

- Honnan?

- Onnan Ausztiából

- Fertőrákos másik oldaláról?

- Igen

- És milyen autóval hozták?

- Onnan is volt két lány, de azok leszálltak és mi hazajöttünk, valamilyen orosz volt, mondtuk, hogy a lágerből jöttünk, fölvett bennüket és elhozott.

- Onnan még gyalog jöttek, az hány kilóméter?

- Hát nem messze volt, mint innen Meggyes.

 

 

 

 

 

 

- 12 -

 

 

Sárközi Jenőné , Terus néni

 

2/1

 

- Tessék elmondani a nevét?

- Sárközi Jenőné, Horvát Teréz, Terus néni Toronyból

- Itt született

- Igen, csak másik néven

- Hogy történt ez az egész meghurcoltatás Terus néni? Hány éves volt amikor elvitték magát?

- 1923-ban születtem, 1944-ben meg elvittek, tehát 21 éves voltam.

- És hogy történt ez?

- Hát úgy történt, hogy egy szép reggel jöttek a csendőrök és összeszedtek bennünket. Előbb elvittek Toronyba bennünket egybe, ami most óvoda az akkor iskola volt, onnan elvittek Szombathelyre a városmajorba, akkor az volt, onnan pedig Komáromban , onnan pedig Dakhauba, onnan meg Németországba. De már elfelejtettem mindent, már öreg vagyok.

- De meddig volt ott?

- 1 évig, a többiek is ott voltak ahol én

- Toronyiak?

- Igen, együtt voltunk, sokan ott maradtak.

- Hogyan?

- Hát meghaltak azért, olyan hidegbe.

- Mikor vitték el, milyen évszak volt?

- Hát november volt, Hogy Komáromból mikor vittek azt már nemtudom.

- De ez nem is fontos. Az összeg toronyi cigányt összeszedték?

- Az összeset nem, de ha megint fordul a világ, ha megint jönnek az oroszok, de minket nem azok foglaltak ám, hanem amerika, ezek a szőkét meg feketék. Ezek foglaltak el bennünket. Sokat gyalogolltunk, mentünk sorba hagytuk el a várost. Azt mondták aki bírja a 60-70 km-t azok induljanak útnak. Hát mit csinálja. El kellett menni. 10-es sorba állítottak egymás mögé.

- Hol volt ez?

- Dakhauba, német országba. Aztán annyi falun mentünk, a nevükre nem emlékszem.

- De vagonba szállították ?

- Igen vagonba, Komáromból is, meg német orszába is vagonba szállítottak.

- És innen Toronyból kiket szedtek össze?

- Jaj sokat, megszámoljam?

 

- 13 -

 

 

- De azt mondta, hogy nem minden cigányt?

- Mindenki nem

- Kiket?

- Csak mostmár hatan élünk, a többiek meghaltak. Sokan ott is meghaltak.

- Innen minden cigányt összeszedtek a faluból?

- Nem-nem

- Tehát kiket, hogyan válogatták, milyen emberek, vagy akinek vagyona volt?

- Nem volt a cigányoknak vagyona, pedig dolgoztam sokat egész életemben.

- De hát magát miért és a másikat miért nem?

- Hát mert elbújkáltak. Meghallották, hogy jönnek a csendőrök és elbújtak. Hiszen mi is elbújtunk, de a csendőrök már hajtottak és elvittek bennünket. Azelőtt arattam az uradalomba, azt se láttam, hogy mit kaptam, mert elvittek bennünket. Ruhám cipőm volt, mert vettem magamnak, mert jártam gazdaságokba, jártam kapálni hónapos munkára, és mindig vettem magamnak valamit.

- Tehát akik elbújtak azokat nem vitték el, nem lehetett volna megszökni Komáromból vagy valahonnan?

- Komáromból csak az jöhetett haza, akit a Jegyzőség javasolt. Minket soha nem javasolt, mert akkor hazahoztak vona bennünket.

- Mármint hogy a Komáromi Jegyzőség javasolta?

- Nem a falu, ki hova tartozott, az a Jegyzőség javasolt. De minket nem. Elvittek bennünket.

 

 

Sárköziné

Torony, Akácos út 31

 

2/2

 

- Amikor elvitték a németországi lágerbe, 1 évig volt ott Terus nénk? Amikor odaértek mi fogadta magát?

- Ilyen katona nők voltak, férfiakat nem láttunk. Külön voltak a férfiak is meg a nők is. Én férfit nem láttam. Mikor elszoktam menni ki dolgozni, akkor csak a kő kapunál voltak férfi katonák szolgálatba. Nők agyonverték az embert úgy....

- Toronyiak mind együtt voltak?

- Mi a lágerban együtt, meg azt is tudom hányas blokkban voltunk, 30-as.

 

 

 

 

 

- 14 -

 

 

 Először ponyvasátort húztak, abba raktak bennünket, mert nem volt üres hely, blokk. Amikor kiürült a blokk, mert elvitték a népeket, akkor mindjárt adtak fa blokkokat. Ilyen hármas ágyakat adtak, és legfölül négyen voltunk abba a kis ágyba. Se takaró nem volt, semmi. Nagyon rossz helyünk volt.

- És mit ettek?

- Semmit se. Feketekávé, tiszta viz abba semmi se volt, piros répát(céklát) ilyen pohárból, akinek jutott jó volt, akinek nem annak rossz volt. Semmit nem kaptunk. Mikor már szabadok voltunk, a réten sóskát szedtünk, a szegény zsidók meg a tejes fűnek a gyökerét ették. Erre emlékszem.

- És együtt voltak a zsidókkal egy lágerben?

- Egy lágerban voltunk, de külön blokkban.

- Cigányok meg a zsidók külön?

- Igen, de nem volt válogatás, csak mikor kizavartak a hidegbe bennünket, mondták generális, aztán sorba kellett állni mindenkinek. Mindenki amelyik blokkba tartozott.

- Tehát ahol maga volt ott voltak zsidók is.

- Nem voltak

- De akikkel maga egy barakkban volt azok kik voltak?

- Cigányok

- Csak cigányok, meg ilyen polskik.

- Lengyelek?

- Én csak úgy tudom, hogy polskik.

- És hogyan beszéltek?

- Nem magyarul, gondolom ahogy ők szoktak, mi nem értettük mit beszélnek.

- Polskik voltak és még kik voltak?

- Hát amikor kivonultunk, megijedtem első nap, mikor sorakoztunk, mikor kopaszítottak bennünket meg fürösztöttek, hideg vízzel slaggal. Leszedték a saját ruhánkat, és ott adtak rongyokat ránk. Sokat szenvedtünk. Én tudom a numera számomat is. 89772-es voltam.

- Hova volt írva?

- A karunkra volt írva, meg rá volt nyomtatva egy fehér ruhára.

- Lekopott már, nincs meg?

- Nincs-nincs, már ott amikor megszabadultam. Úgy szöktem meg ám, nem szabadultunk. Hanem amikor kint sorakoztattak bennünket, valahol ledobtak bennünke, és olyan buta volta, hogy nincs meg a numerám.

- És a toronyiak szöktek meg, vagy hányak szöktek meg?

- Ki mikor tudott, nem egyszerre

- Maga kivel szökött meg?

 

 

- 15 -

 

 

- Rumba van egy menyecske Margit, Pesten vagy egy menyecske Etel, azt hiszem már nem is él, teknős fehérnéppel voltam még Milka a neve, meg a Mari néni az is teknős volt, meg a Bori az oláh cigány volt, ezekkel voltam együtt.

- Ezek mind Toronyiak voltak?

- Isten tudja hová valósiak voltak

- És amikor megszökött, hová ment?

- Bementünk egy faluba, aztán soha nem felejtem el, bementem a folyóba megfürödni. Akkor cseh katonák elvittek bennünket Belgamajszterba, így mondták, ott elszállásoltak, onnan meg elvittek bennünket Pilzenbe. Onnan meg volt egy szép nap, bevagoníroztak. Egy szoknyába meg egy blúzba jöttem haza.

- Ekkor már vége volt a háborúnak?

- Igen vége volt.

- Maga nem várta meg hogy együtt jöjjenek haza, hanem hamarabb hazajött, mert megszökött?

- Toronyiakkal együtt jöttünk egy páran, de volt olyan toronyi aki 1 hónappal azelőtt itthon volt.

- Mikor hzajött mit látott Terus néni?

- Mikor Szombathelyre beért a vagon, a tetején ültünk. Minden le volt bombázva, tudja hogy volt a háború.

- Itthon kivel találkozott először?

- A nevelőanyámnak a lánya jött elénk, egészen Oladig.

- Él még?

- Már nem is itt lakott, de már meg is halt. Vera volt a neve.

- Ő ment maga elé?

- Igen ő, meg a másik Horvát Teréznek az anyja, de az szegény nem jött meg. Akkor még azok Mariskával voltak (Hordorinéval), csak ketten valahol, csak utóljára jöttek haza.

- És gyalog jöttek Szombathelyről?

- Igen gyalog, neki a réteknek egyenest.

- Akkor milyen idő volt?

- Hát akkor jó idő volt, de hogy melyik nap meg melyik hónap azt nemtudom.

- De milyen évszak volt, tavasz?

- Igen tavasz volt.

- De hogy emlészik rá, sütött a nap, zöldelt a fű?

- Hát ezt már nemtudom megmondani. Én már elfelejtettem mindent, mondtam is a Bélának hiába jönnek és mindent elfelejtettem. Hát ami eszedbe jut, azt mondd el.

 

 

 

- 16 -

 

 

 

- A lágerben volt valami, bántotta magukat valaki?

- Hát bántottak azok az SS nők.

- De hogyan?

- Hát ha én ezt most megtudnám mondani

- Haltak meg többen toronyiak?

- Igen haltak , az én férjem testvérei is .Ott maradt az Aranka, a másik hazajött a Katica, ez meg itthon halt meg a kórházba, tifuszba. Akkor meghalt Erzsi, Kati, Antal, Jenő, István, hát sokan meghaltak.

- De tetszett is látni, hogyan haltak meg?

- Nem csak, az Erzsit láttam. Az ott haldoklott szegény, szerettem őt.

- Hány éves volt?

- Már idősebb volt

- Húzták ki pokrócostól, és mondta a katona, hogy fogjam meg, én meg nem fogtam meg. Azért vertek meg, mondtam neki, hogy verjél agyon akkor se fogom meg a pokrócot. Biztos vitték elégetni mert ott mindig égettek. Ha nem jönnek a felszabadító katonák, ott mindenkit áram alá tettek volna, meg kemencébe raktak volna bennünket.

- Volt olyan, látta?

- Hát én nem láttam

- Csak hallott róla?

- Igen csak hallottam róla.

- Ott a lágerban mondták?

- Igen

- És kik mondták

- Hát többen is, a szegény zsidók. Hát azok szegények hogyan néztek ki.

- Hogyan?

- Ilyen vékonyak voltak, tifuszosak voltak szegények. összegörnyedve maradtak szegények, úgy dobálták le őket a kocsiról. De azok másik barakkban laktak.

- Ők másik barakkban voltak?

- Abban a lágerban voltak csak másik barakban, nagyon sok nép volt ott. Ott olyan öregek voltak, hogy alig tudtak csoszogni, sok öregasszony, ki tudja mióta voltak ott. Voltak cseh, német , orosz, lengyel, ott minden féle fajta volt.

- Cigányok?

- Nem cigányok, ki tudja mifélék voltak

- Azok zsidók lehettek

- Nem voltak azok zsidók, de nemtudom mik lehettek. Hát nemértettem megy azok mit beszélnek.

 

 

- 17 -

 

 

- És a cigányok azok sokan voltak?

- Voltak német cigányok, azokat is elhurcolták.

- És milyen cigányok voltak még?

- Mi, magyar cigányok

- És más cigányok, román vagy máshonnan?

- Hát azt nemtudom. Egyik ebbe a barakkba, másik abba a barakkba, a harmadik a harmadik barakba, hát hocá fért volna az a sok nép. 89772-es voltam. A másik kis Teri 71-es volt én meg 72-es.

- És amikor az ismerőse meghalt és maga nem húzta ki a pokróccal, mit mondott az SS tiszt?

- Hát ki értette azt mit beszél, hát német volt.

- Maga csak gondolta, hogy azt mondja, hogy húzza?

- Igen

- És maga nem húzta?

- De nem ám

- És akkor mit csinált az SS?

- Megvert, ilyen nagy csatos szíjjal ami a katonákon van, azzal ütöttek.

- És hol ütötte meg?

- Kék-zöldre verte a fejemet. Ilyen nagy púpok lettek rajtam. Sírtam, de hiába, meg se hallotta.

- És maga nem húzta el az ismerősét akkor se?

- Én nem , meg se fogtam. Csak ránéztem ős meg rám, akkor már majdnem halott volt.

- Nem helt még meg?

- Nem akkor még élt.

- És hova vitték?

- Én azt most nemtudom, vagy égetni vagy áram alá vitték, pont a mi blokkunk előtt, mert abba a 30-as blokkba volt, ahol én.

- És akik meghaltak azokkal mit csináltak, látta maga Terus néni?

- Én nem láttam, ki se lehetett szagolni, míg ki nem hajtottak bennünket. Nemtudom hány méterre volt ilyen magas figyelő, ilyen katona les. Abba álltak a katonák szolgálatba.

- És ha valaki kiment akkor mit csináltak?

- Mikor jó idő volt, kiálltunk az ajtóba, onnan kukucskáltunk ki. Pont az ajtónkkal szembe volt a les.

- És ha nem ment be?

- Még agyon is lőttek volna bennünket.

- Volt ilyen?

- Nem itt nem történt ilyen, de mikor mentünk a táborba egyet szájba lőttek a katonák, mert azt hitték szökni akar. Érsekújvári volt, soha nem felejtem .

- 18 -

 

 

Szaladt mert el akart bújni a vasúti híd alá, mert nagyon szakadt az eső, és

akkor szájba lőtték.

- Mit csináltak vele?

- Papírfásliba tették bele, és utánna nem csináltak vele semmit. Többet már nemtudok mondani.

- És mit gondol Terus néni, miért szedték össze magukat?

- Ki tudja miért szedtek össze bennünket. Az előljárók meg a bírók azok voltak a gonoszak. Mikor tudták, hogy mi mind dolgozunk a fiatal lányok.

- Mit dolgoztak?

- Uradalmakba jártam kapálni répát, kukoricát. Arattam gabonát, szedtem a markot. Muszáj volt mert nem volt nálunk férfi.

- Miért nem volt?

- Mert kisgyerek voltam amikor meghalt az édesanyám, elfogadott engem a nagynéném, az is adott férjhez.

- Az anyukája meghalt?

- Az is meghalt, meg a nevelőanyukám is.

- Hány testvére van?

- Nekem nincs egy se, egyedül vagyok. Apámtól van. Mikor anyám meghalt ő megnősült, és ott van. Mi nem tagadjuk meg egymást mi szeretjük egymást.

- És amikor a lágerből hazajött, megvan még az a ház ahová akkor ment?

- Nincs meg, már mind új házak vannak rajta. S akkor még élt a nevelőanyám, akkor halt meg amikor az én fiam született (Szombathelyen lakik) 2 napos volt éppen.

- Tud cigányul Terus néni?

- Én nem, mindenki ott tudott, de én nem. Mindenki csodálkozott rajta.

- A Toronyiak nem tudtak?

- Nem

- Hogyhogy?

- Nemtudom, mi csak így beszélünk magyarul.

- És szoktak cigányul táncolni, ünnepelni Toronyon?

- Nem-nem, mi rendes finom zenész cigányok voltunk, nem tudunk se cigányul, se táncolni, se pattogatni. Nem semmit.Én nem szeretem azokat.

- Miért?

- Én szerettem azokat a Mari nénit, a Milkát, a Borit akikkel voltam. A Mari nénivel találkoztam Szombathelyen, teknősök voltak, teknőt árultak.

- Ki és még azok közül akikkel volt?

- Itt a faluban?

- Azok még élnek

 

 

- 19 -

 

 

 

Horváth Gézáné, Paula néni, Szabadság u 55

Nyári Ernőné, Mariska néni, Szabadság u 92

 

Torony

 

3/1

 

- Unokatestvérek?

- Nekem apám neki az anyja voltak testvérek

- Cigányul tudnak?

- Nem, nem is hallottunk, nem is tudjuk hogyan kell beszélni, itt senki nem beszél úgy, csak magyarul

- És nem is szoktak lenni ünnepek se, cigány ünnepek?

- Nem semmi, egyszer volt itt ez a koszorúzás az emlékműnél.

- És akkor mi volt?

- Nem tudtam elmenni, mert fulladok, beteg voltam.

- És maga volt Mariska néni?

- Kétszer voltam, csak az idén nem, mert fájnak a lábaim meg a derekam és így nem mentem le. Verset mondtak, beszélgettek a Tanácselnök is meg a Béla is. Azután a koszorú mellé meggyújtottuk a gyertyákat, és ott égettük.

- És milyen volt a fiatalságuk, hogyan éltek, szegények voltak?

- Szegények voltunk az biztos, nekem mostohaanyám volt, mert hamar meghalt az anyám. Aztán szegényesen megvoltunk.

- És mikor lett jobb?

- Hát mikor férhez mentem, akkor, volt jó uram de az is meghalt.

- És magának Mariska néni?

- Hát mi "kapott" gyerekek voltunk. Megesett anyám, nem vette el akit szeretett. Szegény felnevelt bennünket, elvitt ide-oda munkára, aztán meg elvittek a lágerba. Összeszedték a cigányokat és elvitték.

- Hány éves volt akkor?

- Akkor 14 éves voltam

- És Paula néni?

- Én 15 éves voltam

- Fiatalokat, öregeket mindenkit összeszedtek?

- Igen mindenki.

- A maga anyját is?

- Őt nem, mert nem volt otthon, azután a Mariska nénit, meg többeket is elvittek.

- És a rokonságból valakit, tehát idősebbeket is elvittek?

 

- 20 -

 

 

 

- Igen, igen. Azután elvittek bennünket az iskolába ide Toronyba, az akkor laktanya volt, rendőrség volt ott, és onnan elvittek bennünket..

- Hová?

- Szombathelyre, onnan meg Komáromba.

- Hová a Csillag erődbe?

- Igen oda, a bunkerek a föld alatt voltak. Most is úgy lehet, mert a katonák meg fönt voltak. Itt bevagoníroztak bennünket és elvittek Dakhauba.

- Meddig voltak Komáromba?

- Egy vagy két hónapig

- És ott mi volt, mit csináltak?

- Hát volt akinek jött a tanácstól papír, hogy kommunisták meg hazaárulók vagyunk. És akinek másról jött papír azokat engedték haza. De minket nem.

- Mariska néninek volt külön háza, de mot itt lakik a gyerekekkel?

- Ez a ház az enyém volt, 43 éves koromba szültem ezt a lányt, ez a legkisebbik, neki adtam a házat és most itt lakok én is. Úgy adatam oda, hogy gondomat viseli.

- És a férje is roma?

- Persze igen, munkás volt.

- Mit dolgozott?

- Vállalatnál brigádvezető volt, meg aszfaltokat csináltak.

- És a maga férje is ciány?

- Az enyém is az volt

- És ő mit csinált?

- Ő a TEFU-nál dolgozott, utakat csináltak, ilyen bazalt köveket hordott. De különben az én uram fogságban volt oroszországban

- Visszatérve a Komáromi lágerra vagy táborra, vagy mi volt az gyűjtőhely?

- Gyűjtőtábor, mert onnan szállítottak tovább.

- És kik voltak ott amikor magukat oda vitték?

- Ott mindenféle nemzet volt.

- Kik?

- Cigányok, zsidók, parasztok meg mindenféle nemzet

- De kik voltak, oroszok is voltak?

- Azok nem

- Hanem?

- Magyar katonák, meg németek.

- Akik a táborban voltak, csak magyarok voltak?

- Csak magyarok, mert magyarul beszéltek. Cigányok meg zsidók meg mindenfélék.

 

 

- 21 -

 

 

 Volt akinek jött a papír, hogy nem kommunisták meg hazaárulók azok hazamehettek, de mi nem. Mi úgy voltunk tartva, hogy azok vagyunk.

- De most azért mert cigányok ?

- Igen azért, volt egy pár ember ilyen előljárók, és azok összegyűjtöttek bennünket.

- Hát a toronyi előljárók gondolták úgy, hogy a cigányokat is vigyék el. Volt amelyik el tudott bújni, vagy kisebb gyereke volt, azt nem vitték el.

- És hány embert vittek el?

- Jaj, azt nem tudom megmondani. Mariska hányan voltunk akiket elvittek, mert sokan meg is haltak?

- Visszatérve Komáromba Paula néni, cigányok voltak többen vagy a nem cigányok.

- Azt nemtudom megmondani, hát ki se jöhettünk, olyan sáros bunkerba raktak bennünket.

- A toronyiak voltak együtt?

- Csak nők voltak

- Fiatalok, idősek?

- Igen mind együtt voltak

- Gyerekek voltak?

- Egy gyerek a Mariska, olyan 5-6 éves volt

- Őt is kivitték?

- Nem, annak az ura nem volt cigány, és jött neki a papír, hogy annak el kell hagyni a helységet, felszólitották a katonák. De ő azt mondta, hogy eresszék a feleségét meg a gyerekét és akkor majd ő elmegy. Azt mondták, hogy nem mehet el a családja, csak ő maga. Nem ment el, estére meg bevagonírozták, a feleségét meg a gyerekét elengedték.

- Azok is toronyiak voltak?

- Igen

. És élnek még?

- Már meghalt az asszony

- És a gyerek?

- A lánya már messze van, férjhez ment.

- Na és Komáromba hogy volt, ott mit csináltak naponta?

- Semmit, bent voltunk a bunkerba, oda kellett pisilnünk meg minden. Enni nem adtak. Nem jó rágondolni, felidézni. A szememet is ott vesztettem el.

- Hogyan?

- Akkoriba jött meg a vérzésem, abban az évben mikor elvittek, ott meg elállították a vérzést mindenkitől. Gyógyszereket kaptunk, meg injekciókat nyomtak belénk. Aztán megtámadta a szememet. Mikor hazajöttem hiába mentem orvoshoz, már nem tudtak segíteni.

- 22 -

 

 

- A gyógyszer támadta meg a szemét, amit adtak?

- Nem a vérzésem támadta meg, hogy nem jött meg.

- És biztos, hogy attól volt?

- Igen, megállapította az orvos

- Hogy veszítette el a szemét?

- ........mindig véres volt és fájt, itthon hiába adtak injekciót a vérzésem megjött, de a szemem nem javult meg.

- És most akkor mi a baja a szemének Paula néni?

- Hát hályog van rajta

- Nem lehet megoperálni?

- Nem, mert azt m